Ennyit erről

Előszó

Részlet a könyvből:

"Mit szokás csomagolni a hátralévő évekre?
Tanulmányi kirándulásaikra - Glynisszel egymás közt ezeket sosem hívták nyaralásnak - Shep minden eshetőségre felkészülve rendszerint túl sok mindent pakolt be: esőkabátot meg pulóvert is, ha ne adj' isten Puerto Escondidóban az évszakhoz képest hűvösebbre fordulna az idő. Most viszont a végtelen számú eshetőséggel szembesülve az ösztönei azt súgták, hogy semmit se vigyen magával.
Semmiféle racionális oka nem volt rá, hogy nagy titokban úgy lopakodjon itt helyiségről helyiségre, mint valami tolvaj, aki épp a saját otthonát készül kirabolni - hogy lábujjhegyen pipiskedjen a padlódeszkákon, és minden egyes reccsenésükre összerezzenjen. Kétszer is meggyőződött róla, hogy Glynis egészen kora estig házon kívül lesz (valami „találkára" ment, piszkálta is a csőrét, hogy nem mondta el, kivel vagy hová). Fiukat azzal az átlátszó ürüggyel hívta föl hogy mik a tervei a vacsorával kapcsolatban, holott Zach tisztességes étkezésre már egy éve nem ült le a szüleivel, viszont így biztos lehetett benne, hogy a fiú valamelyik barátjánál húzza meg magát éjszakára. Shep egymaga volt a házban. Semmi oka nem volt folyton megijedni, valahányszor bekapcsolt a fűtés. Semmi oka nem volt rá, hogy reszkető kézzel kotorásszon az öltözőasztal felső fiókjában a bokszeralsója után, mintha bizony akármelyik pillanatban csuklón ragadhatná valaki, hogy aztán rögtön fel is olvassa neki a jogait." Vissza