Epigraphica Bulgarica

Előszó

A volgai bolgár-török feliratok felfedezésének 1972-ben volt pontosan 250 esztendeje. E hosszú idő alatt a tudományos világ meg-megújuló figyelme kísérte a volgai bolgárság nyelvének és történelmének e felbecsülhetetlen értékű emlékeit. A törökség onogur-bolgár nyelvet beszélő ágának egy csoportja a VII. és VIII. század fordulója körül alapít birodalmat a Volga középső folyásánál. Ez a birodalom a mongol invázió csapásai alatt 1236-ban széthullt, de lakosai egészen a XIV. század második feléig megtartották nyelvi-etnikai önállóságukat a lassan fölénybe kerülő kipacsak-tatár etnikummal szemben. A volgai bolgárság mintegy hat évszázados története szoros kapcsolatban volt a magyar etnogenezis honfoglaláskor előtti szakaszával, az orosz fejedelemségek kialakulásával, a volgavidéki finnugor népek történetével, a kazár birodalommal és a steppe más török, majd mongol törzseivel. Kiemelkedő szerepét magasfokú gazdasági és kulturális szintje biztosította. Az ezt tükröző nyelvi kapcsolatokat Kelet-Európa egész területén, sőt azon túl is követhetjük.
Érthető ezért, hogy a volgai bolgárok nyelvének rekonstrukciója nemcsak a kései rokon csuvas, vagy a távolabbi rokonság, a török nyelvek vagy az altajisztika, hanem a volgai finnugorok, és az orosz nyelvtörténet számára is jelentős, a magyar nyelv és nép története szempontjából pedig kulcsfontosságú. A volgai bolgárok nyelvének forrásai három csoportra oszthatók. Az elsőbe a volgai bolgársággal érintkezett szomszédos népek nyelvébe került jövevényszavak tartoznak. A második csoportba a volgai bolgárokról említést tevő történeti források szórványos adatai sorolhatók. A legfontosabb csoportot a volgai bolgár nyelv saját írásos emlékei alkotják, a volgai bolgár sírfeliratok. E feliratok bolgár-török nyelvvel kevert arab nyelven íródtak, és az 1281/82-1357 közötti időből származnak. Így a volgai bolgár nyel egy viszonylag kései fázisát tükrözik. Vissza