Épitési enciklopedia III.

Előszó

Részlet a könyvből:
A kőhöz és fához, ezen évezreken át kipróbált építőanyagokhoz a XIX. században egy új anyag sorakozott, a vas, melynek számos tulajdonságaival amazok versenyezni nem képesek s mely eddig megoldhatatlannak vélt feladatok megoldását tette lehetővé. A modern társadalmi élet fejlődésével fokozódó igények az építés terén is mutatkoztak. Ez igényeket az üzleti élet lebonyolítására szolgáló nagyarányú üzlet és raktárhelyiségek, a vasútépítés nagyméretű hídszerkezetei, a közlekedés csarnokai, pályaudvarok, stb., csak oly anyag igénybevételével elégíthették ki, mint aminő a vas, melyet a szükséghez mért szilárdságú előállíthatósága tesz becsessé, sőt ma már nélkülözhetetlenné.
A vasat ősrégi idők óta ismeri az ember. Már a Kr. előtti VIII. századból (hallstatti korszak) vannak emlékeink, ezek tehát az őskori művelődés legutolsó korszakából maradtak reánk. A vaskulturának úgy e gyermekéveiben, mint az e kort követő évszázakon át csak kisebb jelentősége volt, felhasználásában az ember csak házi eszközeinek és fegyverszükségletének kielégítésére szorítkozott. Bár a vasanyag termelése, előállítása és technikai kezelése rohamos lépésekkel haladt előre, mégis építőanyagúl való felhasználása csak egészen új keletű. Ez összefügg előállításának nagyobb arányaival és megdolgozásának gyorsaságával, melyek a tömeggyártás lehetőségével az anyagot költség szempontjából versenyképessé tették a már eddig felhasznált építőanyagokkal.
Vas nélkül építeni ma már alig tudunk s már arra törekszünk, hogy e nagyszabású mechnikai fejlődéssel technológiai tulajdonságainak megfelelő stílszerű alakítása is lépést tartson. Vissza