Építészet mérnökszemmel

Előszó

Sajátos "műfaj" az építészet. Valahol félúton helyezkedik el a művészet és a mérnöki tudományok között. Művelői, az építészek úgyszintén. A feladat tulajdonképpen rendkívül igényes: a formaalkotó tehetségnek, készségnek és tudásnak - válaszként valamely társadalmi rendelésre - szigorúan a tárgyhoz kötötten kell érvényesülnie. A fantázia nem csaponghat teljesen szabadon, hiszen egy adott elvárásra kell megfelelő, lehetőleg legjobb választ adni. Ettől a feladat súlyt kap, és izgalmassá válik. Itt kezdődik ennek az alkotó munkának a tudomány jellege, és lép színre a mérnök. Ha az épületet úgy tekintjük, mint az embert és környezetét összekötő (illetve elválasztó) közeget, rögtön kitűnik, hogy a kapcsolatot meghatározó rendezési elv fontossága rendkívüli. Megválasztása legkevesebb három módon, azaz három különböző kritérium alapján történhet. Az első a minimális költség elve, miszerint a maximális anyagi hasznot kell elérni a lehető legkisebb befektetéssel. A második irányelv előrenéző: a tér legteljesebb kihasználását célozza; elfogadja az azonnali befektetés növelését a későbbi megtérülés reményében. Nagyobb lélegzetű szabad tereket biztosít, amelyeket, a kihasználó igényének változásával, tetszés szerint lehet be-, illetve átrendezni. A kérdés megközelítésének harmadik módja a teljesítmény elvén alapszik, mely vonatkozhat monumentalitásra, technikai vagy plasztikai reprezentativitásra... Vissza