Építészeti kultúra - Környezetkultúra

Előszó

Nagy megtiszteltetés Csongrád megyének, benne Szeged városának, hogy otthont adhat egy olyan magas szintű tanácskozásnak, amely témakörét tekintve az első ilyen jellegű rendezvény hazánkban. A konferencia témáit, az előadások címeit áttekintve azokban az építészet és a környezet egymásra hatása, kölcsönössége kelt kiemelt jelentőséget, amelyben a sokoldalúan jelentkező determinációval együtt meghatározó az építkező és az alkotásokat használó ember. A tanácskozás e kapcsolatoknak, a ma megfogalmazódó igényeknek és kielégítésük lehetőségeinek útjait, módjait keresi, törekszik elősegíteni azokat. Az építészet, mint művi környezet, nemegyszer ellentétbe kerülhet és kerül is a természeti környezettel. Hazánkban a fölszabadulás után felgyorsult fejlődés, az urbanizációs folyamat mennyiségileg és minőségileg is más jellegű tevékenységet követel meg mindazoktól, akik fejlesztési célkitűzéseinket formába öntötték. Korábban a mennyiségi követelményeken volt a hangsúly. Az új munkahelyek létrehozása, a növekvő lakásigények kielégítése, az egészségügyi, kulturális, oktatási és szolgáltatási intézmények létrehozása elsősorban mennyiségi feladatot jelentett. Napjainkban a mennyiségi mutatókkal azonos fontosságúvá váltak a minőségiek. Minőségi követelmény, hogy az építészeti alkotások a használat szempontjából magas szintűén feleljenek meg az igényeknek, az egyes alkotások környezetükkel együtt jól funkcionáljanak, emberi léptékűek, humánusak legyenek. Az építészeti kultúra a társadalom kultúrájának szerves része. Megnyilvánulásának formái nemcsak az anyagi-technikai lehetőségektől függenek, hanem az alkotások megvalósításában résztvevők felkészültségétől, gondolkodásmódjától is. Vissza