Érdekes bünesetek I-II.

Előszó

Az árny lényeges tulajdona s elválhatatlan társa a testeknek, melyekről nélküle csak ingatag s töredékes ismeretekkel birnánk. Árny és fény azonban a szellemi világban is található, melyben a jó és gonosz soha ki nem békülő ellentéteit alkotja.
A történelem lapjaira tarka változatosságban szép és rút, dicső és gaztettek vannak följegyezne; örömmel és büszkeséggel emlegetjük azokat, mig ezektől kedvetlenül elfordulunk, pedig a gonosztettek története az emberiség történetének bár komor, de felette tanuságos lapját tölti be, s bő anyagot nyujt az elmélkedésre.
Rejtélyesek a gondviselés utjai, s a szerencse vakon osztja adományait. A bünös, ki a vérpadon végzi be szomoru pályáját, gyakran nem csekélyebb mértékben érdemes figyelmünkre, mint azon jeles, ki a dicsőség arany szárnyain a halhatatlanság fényes templomába emelkedik. Ez ugy mint amaz korának s honának szülöttje, melynek társadalmi s mivelődési állapotai, az uralkodó vallási s politikai eszmék, előitéletek s ferdeségek, reá lényeges befolyást gyakoroltak, s nem szabad felednünk, hogy azok közül, kiket egy meggondolatlan tett, egy szerencsétlen szenvedély, vagy a viszonyok hatalma bitófára juttatott, okszerü nevelés, különböző viszonyok s kedvezőbb körülmények között, munkás férfiak, hasznos állampolgárok s talán nemzetük jeleseivé válhattak volna. Igaz, hogy az emberi akarat szabad, s hogy végre az embertől függ a jó vagy roszra magát elhatározni, de más részt tagadni sem lehet, miszerint nevelés, vallási s társadalmi előitéletek, véralkat s a környező viszonyok számtalanoknál ez elhatározásra döntő befolyást gyakorolnak s csak ritka jelenség azon szilárd akaratu halandó, ki tiszta erkölcsü elveknek hódolva s hozzájuk tántorithatatlan hüséggel ragaszkodva, a viszonyok árjával sziklaszilárdan daczolni bir, s ki az összeroskadó világ romjai alá is félelem nélkül temettetnék. Vissza