Érdekképviseletek, kamarák, kisvállalatok

Előszó

E munka megírásához kél oldalról kaptam impulzust. Az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) támogatásával kutatást folytatok annak vizsgálatára, hogy miképpen kell megközelítenünk gyenge versenyképességünk, termelékenységünk növelésének feladatait gazdaságunk mai helyzetében, a piacgazdasággá való átalakulás rögös útján. A két kulcskérdésnek a privatizáció és (nem függetlenül ettől) a kis- és középvállalatok térnyerése és megerősödése mutatkozik. Szám szerint az 1000 lakosra jutó vállalkozások, kisvállalatok száma már nem kisebb hazánkban, mint a fejlett piacgazdaságokban, gazdasági erejük azonban messze elmarad attól. Ennek növelésében sok más tényező mellett meghatározó szerepet játszik, hogy mennyire tudnak beleszólni a gazdasági környezet formálásába, s milyen erőfeszítéseket tesznek maguk és saját szervezeteik (szakmai szövetségeik, kamaráik) a minőség, a termelékenység, a versenyképesség növeléséért. Ezen a színvonalon ugyanis nem fogad be Európa. A másik impulzust az adta. hogy a Magyar Kisvállalati Társaság képviseletében résztveszek a kötelező tagságú gazdasági kamarák felállítását célzó törvény előkészítő munkájában. A részletkérdéseken túlmenően tagságunk azon véleményének tolmácsolására törekszem, amelyet a Társaság 1993. február 8-1 nyitott, kibővített elnökségi ülése röviden a következőkben összegezett: "A törvényes keretek között működő hazai vállalkozók/vállalatok a kamarai törvény bevezetésétől számukra kedvezőbb, rendezettebb viszonyokat, a tisztességes munka nagyobb eredményességét várják. Ezért a kötelező tagságtól való idegenkedés ellenére'elfogadják ezt. Ugyanakkor azonban érdekképviseleteiket, szakmai szövetségeiket is meg kívánják tartani és további anyagi terheket nem tudnak vállalni. A kamarai törvény végső célját, a gazdaság erősítését csak akkor érheti el, ha a területi tagozódású kamarák felállításával párhuzamosan az érdekképviseletek, a szakmai szövetségek tevékenysége is megerősödik. Szerepük a szakmai színvonal emelésében, a minőség, a versenyképesség európai normákhoz igazodó növelésében mással nem pótolható. Megoldást kell tehát találni arra, hogy a kötelező kamarai tagság és tagdíj bevezetése ne hozza kritikus helyzetbe ezeket az önkéntes tagságon alapuló szervezeteket. A kamarai testületekben e szervezetek, valamint a kis- és középvállalatok súlyuknak megfelelő, erős képviseletet kell hogy kapjanak. Vissza