Erdély

Előszó

Kolozsvári egyetemi tanárok egyik első ténykedése ez a kis útmutató. Húsz évi rabságból felszabadult székvárosába csupán egy-két olyan professzor vándorolt vissza arra a tanszékre, melyről elűzték. Az egyetem többi tagja, ha jórészt Erdély szülöttje is, csak halvány emlékekkel térhetett vissza az őshazába. Ez az erdélyi őshaza a hazatérőknek ezreit fogadja be most. Csupa évtizedekre hazájától szakadt erdélyit és a vissza nem térők pótlására Erdélyt még sohasem látott hágóntúlit. Vendégként hazajárnak az elszakadtak is. Aztán a havasmezők, a székely fenyvesek, a kárpáti hegyipatakok és tavak, a fürdők, valamint a hágóninneni városoktól képben és lélekben nagyon is különböző erdélyi városok tömérdek vendégel csábítanak most ide. Maga a kolozsvári egyetem is ezreket. Kellett ezeknek kezébe útmutatót adni. Nem minden egyes lépést és falatozást külön irányító vezetői. Ez egyrészt a most újraépülő országban, a vendégforgalmi intézmények és árak forrongó változásaiban amúgy is csekély értékű lenne. Hanem olyan útmutatót, amely megismertet ennek a kis országnak képével és lelkével és felhívja a figyelmet arra, hogy miképen kelljen közeledni hozzá. Első sorban persze a kolozsvári egyetem vendégeinek és új polgárainak van szánva a könyvecske. De szívesen vállalkozik arra is, hogy minden vendégnek bemutassa Erdélyt, s betessékelje oda, ahol legjobban helybejutottak érezheti magát. A kolozsvári egyetem földrajzi intézete pedig kéri Erdély minden vendégét, régi és új polgárát, hogy e könyvecske minden hibáját, hiányát mutassa meg a mellékelt levelezőlapon. Szeretnők az útmutatót minél előbb javítva újra kiadni. Vissza