Erdély építészete a 14-16. században

Fülszöveg

Entz Géza az Erdélyben helyszíni bejárásokon gyűjtött megfigyeléseit, fényképeit, elmélyült levéltári adatgyűjtése eredményeit korábban már tanulmányok és könyvek sorában tette közre. Ezirányú munkássága összefoglalásának szánta az Erdély román kori (11-13. századi) és gótikus (14-16. századi) építészeti emlékeinek részletes adattárral gazdagított feldolgozását. E mű első része, az Árpád-kori Erdély műemlékeit feldolgozó Erdély építészete a 11-13. században című monográfia 1994-ben jelent meg. Jelen kötetünk a második rész: a 14-16. században épült, a gótikus stílussal jellemezhető emlékeket ismerteti. A kiemelkedő jelentőségű, sokszor ritkaságszámba menő vagy éppen egyedülálló emlékek egyenkénti jellemzése mellett a hasonló jellegű vagy azonos történelmi körülmények között épült kevésbé ismertek, elpusztultak vagy feltáratlanok sorozatáról is számot adva. E gondos számbavétel segítségével Erdélyben a középkori Európa műemlékekben egyik leggazdagabb kultúráját láthatjuk. A kötethez kapcsolódó térképek néhány jellegzetes épülettípus, illetve fontos építtetői kör hatókörét jelzik. A különböző jelekből kirajzolódó foltok meggyőzően és érzékletesen vetítik szemünk elé az erdélyi építészeti kultúra fejlődésének színterét.
A szép és leletmentő képanyag, a gazdag adattári rész és a teljes névanyagot kigyűjtő mutató felbecsülhetetlen értékű forrássá is avatja e monográfiát.

Entz Géza (1913-1993) a budapesti Tudományegyetemen, történelem-latin-művészettörténet szakon végezte tanulmányait, Hekler Antal és Domanovszky Sándor tanítványaként. 1937-ben doktorált "A magyar műgyűjtés történetének vázlata 1850-gi" című disszertációjával, Erdély történetével és művészettörténetével akkor jegyezte el magát, amikor 1941-ben a Kolozsvári Egyetemi Könyvtárba került, majd 1945-től a Bolyai Egyetem Művészettörténeti Tanszékének vezetője lett. 1950-ben visszatért Budapestre, és ettől kezdve pályája összekapcsolódott a műemlékvédelemmel. 1957-től az Országos Műemléki Felügyelőség tudományos osztályát vezette, emellett oktatott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténeti Tanszékén, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Műemlékvédelmi Szakmérnöki Tagozatán. 1966-ban megszervezte a Képzőművészeti Főiskola Restaurátor Tanszékét. Gazdag irodalmi munkásságának zöme Magyarország és Erdély középkori építészetével foglalkozik. Életműve nemzetközi elismeréseként 1983-ban Herder-díjjal tüntették ki. Vissza