Erdély közigazgatási és etnikai földrajza

Előszó

Vokfori László, a földrajztudomány doktora, a székely-udvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző professzora az erdélyi magyar tudomány jeles képviselője. Valóságos egyszemélyes intézmény: iskolateremtő tanár (pedagógusok százai kerültek ki keze alól), kitűnő tudós (újabb munkái közül kiemelkedik Erdély társadalom- és gazdaságföldrajza című hiánypótló szintézise), Székelyudvarhely földrajzi monográfiájának és térképének szerzője és kiadója, emellett fáradhatatlan menedzser, a falusi turizmus és a környezetvédelem szervezője és propagátora, több száz magyarországi látogató székelyföldi vendéglátója és kalauzolója. "Erdély közigazgatási és etnikai földrajza" című munkájában - a nehéz körülmények ellenére is nagyszerű eredményeket felmutató erdélyi földrajzi iskola méltó folytatásaként - évtizedes adatgyűjtés, Erdélyben alig-alig hozzáférhető források elmélyült feldolgozása ölt testet. Az 1992-es népszámlálás etnikai adatainak számítógépes feldolgozása fiának, Ifjú Vofkori Lászlónak munkája: immár családon belül is folytatása van a Vofkori-iskolának.
A szerző után a téma méltatása következnék: itt azonban csak néhány általános szempontot vetünk föl. A munka tartalma úgyis magáért beszél.
Románia és benne Erdély az egyetemes magyarság második hazája. Az 1992-es népszámlálás nyilván nem a magyarok javára torzító adatai szerint Erdély minden ötödik lakosa még ma is magyarnak vallja magát. A magyarság Erdély valamennyi megyéjében, városában és a községek nagy többségében is jelen van: joggal elvárható tehát, hogy otthon is érezze magát! Vissza