Erdély református népoktatása 1780-1848

Fülszöveg

Az erdélyi magyar iskolatörténet szerves része a magyar művelődéstörténetnek, az erdélyi magyar iskolatörténeti kutatások pedig szorosan kapcsolódnak a magyarországi művelődéstörténeti kutatásokhoz.
A népoktatástörténet olyan gazdag hajszálgyökér-hálózat, amely a magyar művelődéstörténet szinte minden vetületét átszövi. Időszerű, hogy az erdélyi magyar népoktatástörténet súlyának megfelelően elfoglalja a helyét a magyar művelődéstörténetben és ezáltal hozzájáruljon a teljes magyar neveléstörténeti valóság bemutatásához.
Az alábbi munka a történeti Erdély népoktatásával foglalkozik az ún. Partium nélkül. A felhasznált levéltári forrásanyag - a négy erdélyi religió közül - a református iskolákra vonatkozik, de adatokat szolgáltat a katolikus, unitárius és a magyar nyelvű evangélikus iskolázás múltjára is. A tényanyaga eredeti kutatási eredményekre, a szakirodalom által eddig ismeretlen levéltári forrásokra támaszkodik.
A szerző először vállalkozott az erdélyi magyar református népoktatás egyik legjelentősebb korszakának, az 1780-1848-ig terjedő időszaknak átfogó bemutatására, az egész népoktatásra vonatkozó általánosítások megfogalmazására.
A feudalizmuskori elemi oktatástörténeti szintézisnek alapvető feltétele a kellő gazdaságú és differenciáltságú tényanyag. Ezt kívánja szolgálni a dolgozat függelékeként összeállított iskolatörténeti adattár.
A szerző azt sem tévesztette szem elől, hogy ez a történeti adatokat feltáró munka, éppen tényszerűségénél fogva, az erdélyi magyar iskolázás jövőjéért napjainkban is folyó közdelemnek hasznos információkkal szolgálhat. Vissza