Erdély-Székelyföld - Felső-Háromszék

Előszó

Kedves Olvasó!
A hazaszeretet összetett fogalom, a haza és a szeretet szavak együttese. A két szót nyelvtanilag szét lehet választani, de azok a hazafi szívében összeforrnak, szétválaszthatatlanok, mert a haza szeretet nélkül elpusztul és szeretetünk sem teljes haza nélkül.
A nagy magyar haza keleti peremvidékét járva elkápráztat a természet szépsége és megelevenedik előttünk a küzdelmes, szép múlt. Itt nem is kell fenyővizet kóstolgatni, már a látottaktól megittasodunk. Az égbenyúló hegycsúcsokon az az érzésünk, hogy csak ki kell karunkat nyújtanunk és máris Őszentfölsége trónusát érintjük. A hegyek oldalából előretörő csermelyek, patakok, folyók éppen úgy éltetik a vidéket, mint az édesanya a kebléhez szorított gyermekét táplálja. A Háromszéki-medence peremén lévő falvak fehérre meszelt tornyai ég felé mutatnak, mintegy emlékeztetnek, hogy a földi és az égi haza együvé tartoznak, a föld halandó gyermeke valójában az ég fénybe öltöztetett hírnöke.
E könnyel, vérrel öntözött földön írták őseink a magyar történelem dicsőséges lapjait. Háromszék nem alkuszik - mondták eleink, "mert a haza nem eladó, ezüst pénzre nem váltható, mert a haza lelked része, határait beléd véste... mert a haza kereszted is, betlehemi csillagod is... mert a haza te magad vagy."
Porból vétettünk és porba térünk - tanítja a Biblia, amihez hozzátehetnénk: nem akármilyen porból, Erdély, a szülőföld porából vétettünk és a szülőföld megdicsőül bennünk, akár élünk, akár meghalunk.
A kedves Olvasónak is megadatik, hogy e lapokat forgatva Háromszéket, a magyar haza e gyöngyszemét szívébe zárja.
Kolozsvár, 2003. szeptember 3.
Dr. Czirják Árpád
kanonok, érseki helynök, pápai prelátus Vissza