Előszó
A szerzőpáros immár életművé terebélyesedett újabb, csodálatosan szép kötetét tartja kezében az olvasó. Váradi Péter Pál a ragyogó fotókat, Lőwey Lilla a szép kísérő szövegeket készítette, ezúttal Erdély tündéri szépségű, zsebkendőnyi területéről, a Székely-Sóvidék nyugati részéről.
Erdély nem csak a szépség és hűség, nem csak a balladák, legendák, tündérmesék földje, de a teremtő természeti kincsekkel is gazdagon megajándékozta ezt a "több őrtüzet látott, mint békés napvilágot", sok vérhullatással áztatott földet.
Szováta és Parajd az egyedüli ehető ásvány, a só hazája. A természet nagy kincse, a só és karsztformái, a gyönyörű erdők, fenyvesek koszorújában pompázó virágos rétek, tisztások, tiszta vizű csörgedező-csobogó patakok és varázslatos dolinatavak kápráztatják el a látogatót.
A Székely-Sóvidék két nemzetközi hírű települése, Szováta, 1952 óta városa, gyógyfürdője és üdülőtelepe, a messze földön híres Medve-tó, valamint Parajd, a gyógyítás és felejthetetlen élményt nyújtó sóbányája, gyönyörű környéke a gyógyulást, az üdülést, kirándulást kellemes kikapcsolódást keresőket tömegével vonzza.
A szerzők missziójának ez a kötete is, akárcsak az előző húsz, szemet, szívet, lelket gyönyörködtető - Lilla gyermekkorának színhelyét, szülőföldjét - lélekbemarkolóan bemutató munka.
Köszönjük e fájdalmasan szép sorokért a vigaszt:
"Minálunk a hegyek magasabbra nyúlnak,
Minálunk a rétek későbbre virulnak,
Kora őszi szelek tépik a fenyőket,
Szempillára fagynak télidőn a könnyek."
/P. Papp Asztrik/
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal