Erdély története

Előszó

Erdély története a magyar történetírásnak mindenkor kedvelt tárgya volt.
Eltekintve a régebbi kísérletektől, a mai követelményeknek megfelelő munkálatok az abszolutizmus idejében indultak meg. Akkor állították össze az erdélyi történelem oklevéltárát az erdélyi-szász Teutsch György Frigyes és az osztrák Firnhaber Frigyes: Uhrkundenbuch zur Geschichte Siebenbürgens címmel. (I. kötet 1301-ig, bécs, 1858, több nem jelent meg). Akkor indította meg összefoglaló történelmi munkáját Kőváry László érdemes történetírónk (1820-1907) Erdély története címmel (hat kötet, Pest és Kolozsvár, 1859-66); akkor adott rövidebb vezérfonalat Szilágyi Sándor (1827-99) Erdélyország története címmel (két kötet, Pest, 1866), aki később annyi jeles kiadvánnyal segített felderíteni az erdélyi fejedelemség történetét. Végül meg kell említenünk Schuler von Libloy Frigyes (1827-1900) jogtanár művét, amely ugyanebben az időben az erdélyi alakulatok jogtörténetét adta elő (Siebenbürgische Rechtsgeschichte, II. kiadás, három kötetben, Nagyszeben, 1867-68).
A kiegyezés művében diadalra jutott centralizmus korában szokatlanul lassabban fordult a figyelem az erdélyi mult felé. Az erdélyi származású Szilágyi Sándor forráskiadványai bírták rá Széchen Antal grófot, a Magyar Történelmi Társulat elnökét arra, hogy a közfigyelmet az erdélyi történelem fontosságára felhívja. Az erdélyi történetírás jelentősége cím alatt külön füzetben is megjelent előadás (Budapest, 1887) valóban buzdítólag hatott, mert a forráskutatás behatóbbá, a közzétett anyag egyre gazdagabbá lett. (Széchen Antal nyomán a magyar egyetemet végzett erdélyi Lupas János hasonló tanulmánya: L'individualité historique de la Transylvanie. Bukarest, 1928.) Vissza