Bevezetés a magyar őstörténetbe

Előszó

Könyvemben a magyar őstörténetnek nem minden szakaszát és részletét sikerült érintenem. Ugyanakkor tudatosan törekedtem arra, hogy lehetőséget adjak hallgatóimnak a tágabb földrajzi-politikai-népi környezet megismerésére, ahol népünk születése és vándorlása végbement.
A magyar őstörténet bonyolult folyamatának bemutatására és vizsgálatára több lehetőség kínálkozik. Az egyik a feltételezett őshazából kiindulva követni őseink útját, a másik pedig a honfoglalás utáni képből (régészeti emlékekből, helynevekből, később keletkezett, de távolabbi időkre vonatkozó írásos forrásokból stb.) kiindulva nyomozni keleti irányban. Erre a kettőre nézve felvillantottuk a lehetőségeket, de a bizonytalansági tényezőkre is utaltunk. Egyéni, önálló véleményünk kifejtésére ritkán kerítettünk sort (ilyen pl. az etelközi helyzet labilitásának a kérdése), helyette inkább bizonyos véleményekhez történt csatlakozásunkat hangsúlyoztuk (így pl. Ólma kijevi udvara, vagy Julianus barát útja, Magna Hungaria mint "őshaza" vonatkozásában). A tárgyalás során az 1957-ben megkezdett és kisebb-nagyobb szünetekkel egészen 1988-ig folytatott helyszíni tanulmányaink és ásatásaink eredményeit is felhasználtuk, legalább utalásként (helyszíneken elsősorban a Baskír és a Tatár Köztársaságokban, a Kaukázusban és Ukrajnában tett tanulmányútjainkon felkeresett területeket értjük). Tudatosan nem érintettük viszont az ún. kettős honfoglalás hipotézisét. Vissza