Előszó
Magyarország felszabadulásának 30. évfordulóján üdvözlet az olvasónak és figyelmeztetés a nézőnek. Ez a fotókiállítás eltér a szokványostól: nem dokumentumok sorozata, tehát nem nagy eredmények illusztrálásával, vagy nevezetes létesítmények fényképeivel mutatja be a szocialista Magyarország három évtizedes útját. Nem a beszámoló, hanem a művészet nyelvén beszél. Valahogy úgy, ahogyan e történelmi harminc év előtt néhány esztendővel a kor nagy költője, József Attila egy ismert versének ezt a címet adta: "Jelentés a szocializmus állapotáról". Ez a kiállítás is jelentés a szocializmus állapotáról, nem szóban, ritmusban, rímben, hanem fényben, árnyban, képben.
Így sem kevesebb a dokumentum benne, mint egy másfajta kiállításban, sőt talán több is annyival, amennyit két igen érzékeny eszköz: a fotófilm zselatinrétege és a művészember tudata közvetíteni tud. Mert e kiállításon huszonkét magyar fotóművész a mai Magyarországot, mint saját emberi és művészi élményét mutatja be. Amit látunk, így valóban: "Magyarország ma". Erre még most is, a film, a televízió és az elektronikus rögzítés korában is, a fénykép a legalkalmasabb. A fotóművész egy pillanatot ragad meg, az élet egy megmásíthatatlan jelenetét. A festmény állapotot örökít meg, a grafikai dokumentáció fejlődést rögzít, a film továbbpereg: a fénykép azé az egy pillanaté, és ezért az örökkévalóságé. A művészi látás szenvedélyes melegét és a valóság hűvös tisztaságát egyszerre fejezi ki.
Vissza 
