Erdélyi konyha

Előszó

Több éve már annak, hogy egy csöndes nyári délután belépett hozzám Nagyváradon gróf Teleky Sándor, a vitéz, híres honvédezredes.
Mint a tavaszi napsugár, úgy hatott komor lelkivilágomra nyájas, bíztató szava.
Látva küzködő életemet s mert tudta, hogy értek a főzéshez, megkérdezte: mért nem írok egy eredeti magyar szakácskönyvet? - Nincsenek-e leírott jegyzeteim, holmi különlegesebb ételekről?
- Vannak, - feleltem.
- Ugyan kérem adja ide, hadd nézem át.
Nagy szégyenkezve előhozakodtam egy szakadozott füzetecskével.
Amint érdekkel lapozgatta, időnkint megszólalt:
- No lám, ezt sem ismerem; ezt sem; ezt sem; pedig milyen jól hangzik a leírása, milyen izletesnek képzelem e dolgokat. Irja le kérem egy könyvbe ezeket az ételeket és még sok mást, ami valószínüleg még a fejében van. Hiszen tárcákat is írt már, nem kell hát félnie, jól fog sikerülni a szakácskönyve is. Világéletemben minidig szerettem volna szakácskönyvet látni, amelyet olyan egyén írt, aki írni és főzni is tudott. Ha sikerül egy ilyen szakácskönyvet írnia, még szerencsés is lehet általa.
Némileg reménykedve, hálásan és lelkesedéssel fogadtam e jóságos szavakat és azonnal hozzáfogtam egy szakácskönyv megírásához. Két hónap alatt elkészültem a könyvemmel. De kiadót hiába kerestem. Nyolc kerek esztendeig nem találtam olyanra, aki bízott volna könyvem jóságában. Végre a véletlen, az annyiszor megénekelt véletlen megsegített engem is.
Most már itt van előttem a nemes gróf Teleky Sándor ezredes levele.
Könyvem két hónap alatt megérte a második bővitett kiadást, ezúttal nyolcadszor, az előbbiekhez mérten majdnem mégegyszer akkora terjedelemben kerül a nagyközönség elé.
Mindezekért tehát hálás köszönetem és üdvözletem szálljon a nemes grófhoz és a tisztelt közönséghez, amely oly kegyesen kitüntetett. Vissza