Erdélyi magyar szótörténeti tár I.

Előszó

A magyar szófejtő-szótörténeti kutatás ugyan Sajnovics János és Gyarmathi Sámuel munkásságával már a XVIII. század második felében, illetőleg a nyomába lépő század elején megindult, erőre kapásához azonban nem volt elégséges az, hogy az Akadémia a Nyelvemléktár, valamint más történeti források köteteinek közzétételével középmagyar kor végi és újmagyar kor eleji nyelvemlékeinknek gazdag sorozatát bocsátotta a kutatás rendelkezésére. A magyar nyelv finnugor rokonságának tisztázása érdekében folytatott harc eldőlte után a múlt század végén a magyar nyelvtörténeti és a finnugor összehasonlító nyelvtudományi vizsgálódások előrehaladtával, már csak a szótörténeti kutatások fellendítése érdekében is, "mind szükségesebbé, s már halaszthatatlanná vált egy olyan gyűjteményes műnek a megalkotása, mely a történeti magyar nyelvnek hiteles adatokkal támogatott szókincsét magában foglalja" (NySz Előszó). A régi magyar szókincs mentől teljesebb feltárásának ilyen irányú igénye teremtette meg a magyar szótörténeti kutatásnak mindmáig nélkülözhetetlen kincsestárát, a Magyar Nyelvtörténeti Szótár három hatalmas kötetét. E szótár két szerkesztője, Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond ugyan középkori kódexeink anyagán kívül a nyelvújítás kezdő koráig feldolgozta a nyomtatott munkák szóanyagát is, a szerkesztők érdeklődési köre azonban nem terjedt, nem terjedhetett ki a levél- és kéziratárakban rejtekező végeláthatatlan anyagra. Vissza