Nagymosás fáradság nélkül

Előszó

Világszerte nő a termelésbe bevont nők száma. Megtalálhatók a nők az ipar, a szellemi, a hivatali munka minden területén. Nem ritka a tudományos munkaterületeken sem a női kutató. Az űrkutatásnak is van már női úttörője. Az egyenjogúság nemcsak szólamokban, tettekben is megnyilvánul. Hazánkban a kereső foglalkozású nők tömege már a kétmillió körül mozog. Közülük igen sokan napi munkájuk mellett háztartást is vezetnek, viselik a családi élet gondjait. A férfiak is részt vesznek a család munkájában, s egy vizsgálódás adatai szerint a nők napi 4,2 órát, a férfiak napi 1,2 órát háztartási munkával töltenek. Természetes, hogy a háztartási munka gépesítése, automatizálása egyre nagyobb jelentőséget kap. Lehetőséget kell teremteni arra, hogy a szabad idő ténylegesen szabaddá váljon, hogy a munka után szórakozásra, művelődésre, pihenésre is legyen mód. Egyformán fontos, hogy az ún. foglalkozás nélküli háziasszonyok, családanyák és a "második műszak" dolgozó női megszabaduljanak a fizikailag és idegileg fárasztó, időt rabló napi robottól.
A háztartások gépesítése ezért halad rohamléptekkel az egész világon. A mérnökök ezrei foglalkoznak a különböző munkaműveleteket végző háztartási gépek megalkotásával. Termelőberendezések tervezésénél a legfontosabb szempont, hogy működése kielégítse a követelményeket, és a lehető legolcsóbban termeljen. A háztartási gépeknél viszont a tervező előtt ott lebeg az a cél is, hogy mentesítse a gép használóját a nehéz és sokszor megalázó fizikai munkától. Ezek között a gépek között talán a legjelentősebbek a különböző típusú mosógépek. Nagyanyáink idejében a mosás volt minden háztartási munkák legfárasztóbbika. A nagymosás lidércnyomásként nehezedett az egész családra. A meghatározott időközökben végzett munka két, sőt három napig eltartott. A mosás előtti napon válogatták szét és áztatták be a szennyest. Teknők, csöbrök, meregető edények, mosódeszkák és mosószerek, szappanok, lúgok előkészítése, felsorakoztatása kísérte az előkészületeket. Még jó, ha külön mosókonyha állt rendelkezésre. Akkor a lakásban csak a mosnivaló és a saját felszerelés áttelepítése okozott kisebb-nagyobb felfordulást. Mert az összekészített holmit le kellett vinni a pincébe vagy fel kellett hurcolni a padlásra aszerint, hogy a városi vérházakban hol kapott helyet a mosókonyha. Vidéken az udvar egy távolabbi részébe irányult a költözködés. S azután megkezdődött az áztatott ruhák csavarása, forró vízben kézzel vagy kefével dörzsölve, gőzben és lucsokban fáradságok munkával szabadítani meg a fehérneműt a szennyeződésektől. A társadalom ranglétráján a legalsó fokon állt a "mosónő", akit a háziasszony segítségül hívhatott maga mellé. Vissza