Az anya és a szűz paradigmája

Fülszöveg

Minden kultúrára jellemző, hogy az élet mélységes fordulatait milyen szépítő vagy sötétítő kifejezésekkel nevezi meg. Egykoron a házasságban élő nő asszony, azaz úrnő, királynő és feleség volt, ma egyoldalúan férjes nő vagy férjezett. A régi magyar társadalomban a gyermeket váró nő boldog asszony volt, a Magyar Köztársaságban terhes nő. Valaha a gyermek áldás volt, ma teher, amit természetesen meg kell szakítani. Az anyai termékenység tiszteletének helyébe az emancipált meddőség kultusza lépett. A gyermekvárás természetes szépségét pótolandó élnek a vegyszerekkel, amelyek végül riasztó boszorkánnyá gyűrik az arcot. Kiaszott vasorrú bábák társadalma váltotta föl az ősmagyar egyház Boldogasszony népét. A nők meg vannak fosztva a Magnificat kitörő, felszabadító élményétől, amelynek sodró erejét még Bach átélette velünk.
Az anya és a szűz paradigmája kötet a zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Főiskola 1998. január 29-i félévkezdő disputájának írott változata Dr. Takács Nándor OCD székesfehérvári megyés püspök előszavával. Czakó Gábor író, Tarbay Ede költő, Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós, Lázár Imre orvos antropológus, Skrabski Árpád szociológus, Székely Kamilla nagycsaládos anya, Puskely Mária szerzetestanár és - nem utolsó sorban - Nemeshegyi Péter teológus foglalkozik azzal a félrehajított paradigmával, amelyben két emberi alapérték - a szűz és az anya - egységbe fonódva érvényesül, szétválaszthatatlanul és összekeverhetetlenül. Vissza