A megye néphagyományai

Előszó

Intézetünk - a közoktatás és a kulturális élet utóbbi években történt újraszabályozása miatt - fontosnak tartja, hogy a helyi (megyei) kultúra értékeit számba vegye, és nagyobb egységekre bontva - egy sorozat keretében, de önálló kötetekben - megjelentesse.
Ebben a könyvben a népi (paraszti) kultúra elődeink által létrehozott és átörökített hagyományait tárgyalják a szerzők. Ha nem is sikerült a megye különböző tájegységeinek népművészetét teljes gazdagságában - főképp terjedelmi okok miatt - bemutatni, mégis nyugodtan és örömmel állíthatjuk, hogy célkitűzéseinket megvalósítottuk.
A néprajzi tartalmú fejezetek szerzői valamennyien a tudományterület megyei képviselői, illetve elismert szakértői.
A magyar kultúrán belül a nemzeti kultúra népi ágai, értékeiket tekintve, az Európában különösnek számító magyar nyelv egyediségéhez hasonlíthatók. A középkorba visszavezethető kezdetek óta e kultúra közösségi jellegét, és a hagyományok által tudatosan kialakított szokások átörökítését méltán tarthatjuk számon nemzetünk éltető elemei között. A XX. századra jellemző gyors ipari, gazdasági fejlődés a társadalmi életben is gyökeres változásokat eredményezett. A változásokat a népi kultúra szempontjából vizsgálva megállapítható, hogy a hagyományos paraszti társadalom átalakulásának, majd megszűnésének szomorú következménye a nép művészetének gyors visszaszorulása lett. Egyes ágainak teljes pusztulása is bekövetkezett, illetve a modern társadalom iparosodásával átalakult háztartások és a megváltozott falusi életmód igényeihez jobban igazodó sorozatgyártás, a népművészeti tárgyak eredeti funkciójának megszűnését is magával hozta. Hasonló folyamat figyelhető meg a hagyományos paraszti közösségek életritmusát szabályozó szokások átalakulásában is. így jutottunk el a mai helyzetig, melyben pl. a népi építkezés eredeti formában egyáltalán nem, vagy csak elvétve található meg településeinken. A tárgyalkotásnál viszont azt lehet nyomon követni, hogy a korábban a használati funkció esztétikai kiegészítőjeként elfogadott művészi megformálás vagy díszítő elem mára elsődlegessé vált, néha csak ez utóbbi értékéért készítik és vásárolják a népművészeti termékeket. Elvész a tárgyak szokásokhoz, szertartásokhoz kötött szerepe, mert a falusiak is a modern társadalom fogyasztó rétegévé válnak, így a használati tárgyak iránti igényüket elsősorban a gyáripar látja el. Napjainkban a városlakók népművészeti tárgyak iránti érdeklődése új igényeket teremt. Miután a népművészeti örökségnek ez a megjelenési formája eltér az eredetitől, az így jelentkező igények kielégítése, a tárgyak iparszerű készítése más elnevezést is kapott: népi iparművészetnek nevezzük. Hasonló a helyzet a szellemi néprajz (folklór) körébe tartozó hagyományok társadalmi szerepének és megjelenési formáinak teljes átalakulásánál is. Vissza