Erkölcsteológia IV.

Előszó

Aquinói Szent Tamás szerint az „erkölcsi erények" jellemzője az, hogy az értelem segítségével megvalósul általuk az alapvető emberi vágyak, illetve szenvedélyek (passiones) megregulázása. A mértékletesség például az étellel, itallal, nemiséggel kapcsolatos vágyakat és ösztönös hajlamokat rendszabályozza az okosság (prudentia) segítségével, hogy az ember értelmes voltának megfelelően tudjon cselekedni. Az igazságosság elsősorban a birtoklás vágyához kapcsolódva veti fel a helyes mérték kérdését, mégpedig az ember közösségi voltának megfelelően. A humánum törvényéből kiindulva ma ezt így fogalmazhatnánk: az ember legmélyebb erkölcsi törekvése, hogy megvalósítsa önmagát. Az önmegvalósítás azonban lényege szerint közösségi vonatkozású. Az ember csak úgy valósíthatja meg önmagát, hogy figyelembe veszi a többi ember igényeit (akik hasonlót akarnak) és „megadja mindenkinek, ami jár". Az igazságosság tehát az önmegvalósítás elvét alapvetően rendszabályozza a közösségi lét igényei szerint, már a természetes erkölcsi törvények szellemében.
Az igazságosság teológiai megfogalmazásának kérdését a jelenkor erkölcstudománya veti föl újra. Vajon olyan erényről van itt szó, amely teljesen egyforma követelményeket támaszt egy erkölcsileg emelkedett gondolkodású pogánnyal, az ószövetség igazaival és a hívő kereszténnyel szemben? Beszélhetünk-e eszerint „keresztény igazságosságról"? Vagy azt kell mondanunk, hogy a keresztény erény a szeretet, a jog és az igazságosság pedig legfeljebb etikai értelemben erény? Egyáltalán: milyen összefüggés van jog és szeretet között?
Az igazságosság örök időszerűsége az, hogy minden kor emberének igen sok gondot okozott a birtoklás törvényessége. Nem véletlen, hogy minden időben olyan nagy szerepük volt a bíráknak és az ügyvédeknek az emberiség életében. Az sem véletlen, hogy oly nagy gondot fordítottak a törvénykönyvekre, amelyek a „tartozik-követel" kérdéseit szabályozzák vagy lerögzítik. Ezt szükségessé teszi részben a hatalmi önzés és birtoklási vágy, részben pedig a tudatlanság, mivel sokan nem képesek felfogni, mihez van joguk, mihez nincs. Vissza