Erkölcsteológia VII.

Előszó

Napjainkban sok olyan érték mögé került kérdőjel, amelyekért nem is olyan régen még illett lelkesedni, sőt életet is áldozni. De talán egyetlen erkölcsi érték sem került akkora - oly széleskörü és mélyreható - krizisbe, mint a nemi tisztaság. A kereszténység hatásaként Európában évszázadokon át elismert ideál volt a nemi életében fegyelmezett vagy ettől egészen tartozkodó ember, ma viszont a közvélemény sokszor azt tekinti teljes értékü, felszabadult embernek, aki mer szembehelyezkedni a hagyományos erkölcsi normákkal. Az a "sex-hullám", amely a békében és jólétben élő népeken végigsöpör, a házasságot éppugy kikezdte, mint a papi és szerzetesi szüzességet, de legvitatottabb témája az ifjuság nemi felszabaditása. Aldous Huxley a harmincas években még távoli századok jövőjeként beszélt egy nemi kapcsolataiban teljesen elszabadult társadalomról, amelyben mindenki mindenkié, és a házasság, mint két ember zárt közössége egyszerüen ismeretlen. Sajnos, ez a századokkal előreálmodott jövő napjaink valósága, és ugy látszik, hogy egy immanens világnézetü társadalom, miután megoldotta a legelemibb gazdasági és kulturális problémákat, előbb vagy utóbb felbontja a nemi élet normáit, amelyek közvetve, vagy közvetlenül a keresztény erkölcs irányítása alatt született meg.

Egy ilyen korban fokozottan szükséges, hogy az Egyház és képviselői tisztában legyenek a keresztény erkölcs követelményével. De ennél sokkal fontosabb, hogy világosan lássák azokat az értékeket, amelyeket e normák védenek. Hiszen a normáktól való elszabadulás legtöbbször amiatt következik be, hogy kiesik a társadalom vezető személyiségeinek tudatából a törvényvédte érték, és már csak a megkötöttséget látják. Hogy mi ne csak arról beszéljünk, hogy "Ne törj házasságot! Ne paráználkodjál!", hanem a teológus komolyságával tudjunk hozzászólni a nemi tisztaság kérdéseihez, előbb általában szólunk a tisztaságról, meghatározva különböző fajtáit, aztán térünk csak rá a bünök tárgyalására. Vissza