Azt akarom, hogy kinőjön a hajam..., Fel akarok nőni..., Boise-ba akarok menni...

Fülszöveg

Erma Bombeck - Amerika nemzetközileg is ismert, kedvenc írónője, akinek közkedvelt rovata mintegy 800 újságban jelenik meg hetente háromszor - egy napon, túlélő rákos beteg gyermekek nyári táborát látogatta meg. A táborvezető unszolására vállalkozott a rákos beteg gyermekekről szóló könyv megírására. Szándékának hamar híre ment a beteg gyermekek szüleinek és hozzátartozóinak körében. Levelek ezreivel árasztották el, melyek sokszor a vártnál is megrendítőbb, olykor viszont szívderítő eseményét, epizódját írták le annak a hősies, gigászi küzdelemnek, melyet a rákos beteg gyermekek és a családjuk vív nap mint nap sokszor éveken át a betegséggel szemben a túlélésért. E levelekből is sokat tanult az írónő, legtöbbet azonban - saját bevallása szerint - maguktól a beteg gyermekektől tanult: reményt, büszkeséget, perspektívát és együttérzést, alázatot, sőt nem utolsósorban jó adag optimizmust is. Mindezt olyan gyermekektől, akik az írónő megrendítő hasonlata szerint "Szélben égő gyertyákra emlékeztetnek, akik elfogadják, hogy legjobb esetben is ki vannak téve annak a veszélynek, hogy egy hirtelen szélroham kioltja őket" mégis e beteg gyermekek derűsek és bölcsek voltak, mely az írónőt is meglepte. "Ahogyan az életükről beszéltek és nevetgéltek, hirtelen úgy éreztem én vagyok az ártatlan gyermek és ők a felnőttek, akik bölcsességet osztogatnak." Ilyen élmények hatására született meg Erma Bombeck" Azt akarom, hogy kinőjön a hajam, Fel akarok nőni, Boise-ba akarok menni" című műve. E könyv valójában kollektív munka eredménye, hiszen számos fejezete éppen azok aktív közreműködésével és kritikája mellett nyerte el végleges formáját, akik számára elsősorban íródott. A könyvet hetek alatt elkapkodták "best seller" lett belőle Amerikában, mely megrendítette és felrázta az egész társadalmat. Mert e rendkívüli könyv elolvasása után, melyben "az ártatlanság sziporkázik és a remény csillog át rajta" senki sem marad ugyanaz a személy. Meggyőződésem, hogy mindazok, akik e könyvet elolvassák, nemcsak megszabadulnak a rákos betegségtől való félelmük nagyrészétől, de rádöbbennek a rákos betegség elleni társadalmi összefogás szükségességére és szószólóivá válnak. A megelőzést segítő életvitel elfogadásával, propagálásával, a szűrésen való részvétellel, a korai diagnosztika, rehabilitáció, a gyógyult betegek családba, társadalomba be- illetve visszailleszkedésének elősegítésével hihetetlenül sokat tehetünk a rákos betegséggel szemben a magunk és a társadalom javára egyaránt. Bizonyos vagyok benne, hogy a könyv sokak segítségével és támogatásával megjelenő magyar kiadása éppolyan sikert arat majd hazánkban is, mint az Egyesült Államokban. (Dr. Lapis Károly) Vissza