Előszó
Részlet:
"Október harmadikán, életem legszebb ünnepnapján léptem először Amerika földjére. Minden percre emlékezni fogok, amíg élek.
Reggel nyolc óra tájban Harry, tizenkétéves Exeterből menekült...
Tovább
Előszó
Részlet:
"Október harmadikán, életem legszebb ünnepnapján léptem először Amerika földjére. Minden percre emlékezni fogok, amíg élek.
Reggel nyolc óra tájban Harry, tizenkétéves Exeterből menekült angol barátom kopogtatott az ajtómon. Egyszer régen megkértem ugyanis Harryt, hogy azonnal ébresszen fel, ha meglátja a szárazföldet. Először aludtam végig az éjszakát, mióta elhagytuk Liverpoolt, pedig annak már idestova tizenkét napja. Vacsora után kapitányunk kijelentette, hogy most már mindenki nyugodtan lefekhetik, nincs több veszély. Egész tegnap estig nem volt szabad levetkőznünk, mikor hajónk végre baráti vizekre evezett.
Harry tehát dörömbölt egy sort az ajtómon ezen a megrendítő reggelen és mutáló hangján így trombitált:
- Látszik a föld, Miss Barschak!
- Mi az, Columbust játszol? - lelkendeztem.
- Ma én vagyok Columbus! Látom a földet, a szigeteket, a házakat. Keljen fel gyorsan, Miss Barschek!
Kipattantam az ágyból. Ez volt csak a látvány! Nyüzsgő hajók, lebbenő sirályok, házak, kertek és villogó napsütés, hátul meg New York fűrészfogú sziluettje. Nem is tudom, hányszor láttam ezt az otthoni mozikban és most íme itt volt, valósággá vált!"
Vissza 
