Arany a tengerben

Előszó

Részlet a könyvből:

Berlinben, az Unter den Linden-en levő Hotel Brabant zsufolt előcsarnokába beállitott egy szélesvállu, magas férfi, mintegy harminchároméves. Bérkocsin jött és most, elég kopott külsejü kézitáskájával, keresztültörtetett a vendégek nyüzsgő tömegén az irodába.
A pult mögött elegáns fiatalember, ki éppen most hallgatta meg egy hölgy kivánságait, eleinte ügyet sem vetett reá. Azután egy angol ur került sorra, ki az egész idő alatt pipája füstjét a vendégfogadó ifjú arcába fújta, amit ez túlzásba vitt alázatossággal vett tudomásul. Az angol után egy keletről jött vendég következett, övvel diszes kabátban, világos lakktopánnal és szája szögletében vastag fekete szivarral - egyike azoknak a rátermett üzletembereknek, kik, ha kell, eladják még a kölni dómot is. Ez előtt az ember előtt a fiatalember összeomlott a tisztelettől. A szerény öltözetű idegen kis kézitáskájával számára még mindig nem létezett.
Ez nyugodtan állt oldalt és várt. Szája körül gúnyos mosolyféle bujkált. Arra az időre gondolt, mely nem is olyan régen mult el. Akkor is ebbe a szállóba jött. Csukaszürke autón, melle tele kitüntetéssel. A német vezérkar két századosa várta őt az előcsarnokban, a fogadószemélyzet főnöke maga vezette őt szobájába ... és ma így áll itt, egy szegény flótás. Az angol, a síber, a kifestett hölgyecske: azok az istenek, kiket ma imádnak! Vissza