Előszó
A falu minden gyereke rettegett Matyitól. Nem volt egy sem, akit istenigazában el ne agyabugyált volna, akár volt rá oka, akár nem. Elég volt az is, ha csak szembejött vele valamelyik falubeli...
Tovább
Előszó
A falu minden gyereke rettegett Matyitól. Nem volt egy sem, akit istenigazában el ne agyabugyált volna, akár volt rá oka, akár nem. Elég volt az is, ha csak szembejött vele valamelyik falubeli gyerek, már rákiáltott:
- Nem mégy az utamból?!
Aztán akár kitért az útjából, akár nem, Matyi öklétől nem menekülhetett. Még a nálánál nagyobb fiúk is féltek tőle, mert mindegyiküknél erősebb volt.
Nem is hívták másképpen, csak Erős Matyinak. Fejébe is szállt a dicsőség. Ha akármilyen munkát bíztak rá otthon, százat tehettek egy ellen, hogy nem lesz abban köszönet. Ha azt mondták neki: Matyi, söpörd ki az udvart! - biztos, hogy rossz vége lett annak a seprőnek s nem söpörhetett azzal többet senki emberfia. Ha azt mondták neki: Matyi, adj enni a malacoknak - alighogy közéjük ment, ahány kismalac volt, sivalkodva annyifelé szaladt, mert Matyi a farkuknál fogva úgy lóbálta őket a feje fölött, mint egy pörgettyűt. Ha meg azt mondták neki, hogy vágjon fát, összevagdalt mindent, ami a kezeügyébe került. Mert lefitymált ő minden munkát, azt gondolta, hogy olyan nagyerejű legényhez, mint ő, nem illenek az ilyen közönséges dolgok.
El is határozta, hogy világgá megy.
- Nem vagyok én ebbe a faluba való - mondta magában.
El is indult másnap hajnalban, még a kapufélfától sem búcsúzott el.
Vissza