Erőterek (dedikált példány)

Fülszöveg

Egyetemi jegyzeteim között nemrég egy kemény fedelű füzetet találtam. Matematika-Olvasó-napló felírással. Abban az időben húszéves voltam, írni ennél is később kezdtem.
Eddigi érdeklődésemet műszaki végzettségem és az az öt év határozta meg legerősebben, amelyet gyárban: mérnökök, műszerészek, gépkezelők, kőművesek, munkások között töltöttem.
Írásaimban azoknak az embereknek az életét szeretném továbbgondolni, akik félmondatokkal, sokszor mozdulatokkal tudják csak kifejezni magukat, úgy élnek, mint mások, és ha eszükbe jut, nem értik: mikor, mit mulasztottak el, hogy nem jobban sikerült.
1940-ben születtem, apám ügyvéd. Pápán érettségiztem, Veszprémben végeztem a Vegyipari Egyetemet. 1970-ig vegyészmérnökként dolgoztam a százhalombattai Kőolajfinomítónál, jelenleg újságíró vagyok egy üzemi lapnál, Csepelen.
Vathy Zsuzsa írásainak nemcsak témája változik elbeszélésről elbeszélésre, hanem az írói magatartás, a megközelítési mód, a formaadás és a stílus is: "Azt hiszem, ha holnap megkérdezné valaki tőlem, mi szeretnék lenni, összevissza beszélnék: jógi Indiában, közgazdász, szerzetes, Szindbád, spártai harcos, utcai árus, Don Quijote, farmer, Afrika-kutató, tanítvány..." Ez a teljesség-vágy hajtja, készteti újabb s újabb alakváltoztatásra, meghódítani a lehetőségek eddig még bejáratlan területeit, kiterjeszteni az egyéniség határait - ha nem az életben, hát az irodalomban. A valós fantázia világában.
Mondanivalója akkor is emberi, és az élet realitásában gyökeredzik, ha fantáziája a szemmel látható, tapintható valóságon túlra ível, ha a tárgyak és alakok novelláiban tótágast állnak, fonákjukat mutatják, vagy magától értetődő közvetlenséggel a fantasztikumok világába lépnek át. Itt is, ekkor is a magyarázatot keresi, önmaga és mások életének megfejtését. A választ arra a kérdésre, amelyet a szó tesz fel: ember. Hogy aztán a válasz maga is újabb kérdéssé változzék. Romantika. Igen, de olyan romantika, amely sosem veszti el kapcsolatát a földdel, s nem tagadja meg az észt; sőt éppen ez egyik legfőbb vonzereje, reális természetessége és okos iróniája, amellyel emberközelbe hozza, játékos derűvel szolgálatába állítja az emlékezetében és képzeletében megidézett világ szellemeit. Vissza