Érték-erkölcs-kultúra

Fülszöveg

„Az összes ember közül egyedül azok nyugodtak, akik a bölcsességgel foglalkoznak, egyedül ezek élnek: nemcsak a saját életidejüket óvják nagyszerűen, hanem a magukét meg is toldják minden korokéval, mintegy birtokába kerülve mindannak is, ami hosszú évelckel ezelőtt tönént. Ha nem vagyunk teljesen hálátlanok irántuk, a szent tanoknak ama megalkotói a mi érdekünkben születtek, számunkra készítették elő az életet. Más fáradalma révén hozzájutunk a sötétségből napvilágra hozott, csodálatosan szép dolgokhoz; egyetlen század sem tilos a számunkra, mindegyikbe bebocsátást nyerünk; ha lelki nagyságunkkal kedvünlc támad túllépni az emberi gyengeség szűkös határain, hatalmas időbeli távolságot járhatunlc be."
(Lucius Annaeus Seneca: Az élet rövidségéről)
„A reneszánsz humanistái nem elmaradt emberei voltak koruknak, hanem ellenkezőleg a legm.odernebbek. Aki erre gondol, azomial érzi, mennyire nem lehet a humanistát összetéveszteni a régiség szaktudósával: a görögtanárral; aki egy elmúlt... Tovább

Fülszöveg

„Az összes ember közül egyedül azok nyugodtak, akik a bölcsességgel foglalkoznak, egyedül ezek élnek: nemcsak a saját életidejüket óvják nagyszerűen, hanem a magukét meg is toldják minden korokéval, mintegy birtokába kerülve mindannak is, ami hosszú évelckel ezelőtt tönént. Ha nem vagyunk teljesen hálátlanok irántuk, a szent tanoknak ama megalkotói a mi érdekünkben születtek, számunkra készítették elő az életet. Más fáradalma révén hozzájutunk a sötétségből napvilágra hozott, csodálatosan szép dolgokhoz; egyetlen század sem tilos a számunkra, mindegyikbe bebocsátást nyerünk; ha lelki nagyságunkkal kedvünlc támad túllépni az emberi gyengeség szűkös határain, hatalmas időbeli távolságot járhatunlc be."
(Lucius Annaeus Seneca: Az élet rövidségéről)
„A reneszánsz humanistái nem elmaradt emberei voltak koruknak, hanem ellenkezőleg a legm.odernebbek. Aki erre gondol, azomial érzi, mennyire nem lehet a humanistát összetéveszteni a régiség szaktudósával: a görögtanárral; aki egy elmúlt kultúra emlékei közé bezárkózva megveti a jelent, és strucc módra bújik el a jövő elöl. A humanista nem akarja elzárni a szellem útját. Inkább még nyitni akar neki utakat. Nem azért nyúl vissza a régihez, mert sokallja az újat, hanem azért, mert kevesli. A régivel is az újat gazdagítja. Nagyon téved az, aki a múlt eltünteiésével hiszi leginkább szolgálhatni a jövőt. Múlt nélkül nincs jövő, s memiél gazdagabb a múltad, amaál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe."
(Babits Mihály: A humanizmus és korunk) Vissza