Előszó
A nevelés az emberre irányuló fejlesztő hatások egymással koordinált és egésszé szerveződő rendszere, mely az egyén fejlődését abból a célból segíti elő és irányítja, hogy az képes és kész legyen a társadalomban és az egyéni életében reá háruló feladatok elvégzésére. A nevelés, mint társadalmi tevékenység örök kategória, azonban célját, tartalmát, intézményeit tekintve történeti jellegű. A nevelés jegyeit azok a célok, tartalmak, erkölcsi értékek adják meg, melyek az adott társadalmi közeget jellemzik.
A nevelés a személyiségformálás folyamata. Magában foglalja a gyermekek tudásának, képességeinek fejlesztését, erkölcsi tulajdonságaiknak jellemvonásaiknak kialakítását, ízlésüknek és testi erőiknek kifejlesztését. A személyiségjegyek szerves egységben és egymással bonyolult kölcsönhatásban fejlődnek. A nevelés mindig az egész személyiséget fejleszti. A nevelési módszerek közé tartozik a követelés, a meggyőzés, a gyakorlás, az ellenőrzés - értékelés és az elismerés - büntetés. A nevelés színterei lehetnek az iskolai foglalkozások, az ifjúsági körök, a sportszakosztályok, a kirándulások és a diákotthonok.
Az erkölcsiség az erkölcsi ítéleten alapszik, melynek során a saját vagy mások cselekedeteiről ítéletet mondunk, annak értékét figyelembe véve. Az erkölcsöt a cselekedet értéke alapján ítéljük meg, ehhez szükségünk van mértékre, mintákra, normákra. A cselekedetek értékét az erkölcsi törvények szabják meg. A keresztyén törvények Isten akaratát közvetítik, melyek kötelező érvényűek. Az erkölcsi ítélet nem a cselekedet hatásán méri le annak erkölcsi értékét, hanem, hogy milyen érzésekből származik, milyen mivoltú az akarat, amelyből ered. Az érték azoknak a tulajdonságoknak a foglalata, amelyek egy dolgot, magatartást, eseményt stb. kitüntetetté, fontossá, követendővé vagy elvetendővé tesznek, olyan viszony, amelyet pozitív és/vagy negatív minősítéssel látnak el. A nevelés mindenkori lényegét az értéke határozta meg.
Amit a korszellemet képviselő család, iskola, állam, egyház és a nevelő személyiség értékesnek tartott, azt akarta megvalósítani a jövő generációban. Ezért a nevelést, a nevelői tevékenységet végzők által képviselt és elfogadott értékek határozták meg. A cél minden korban a kialakításra váró emberideál volt. A nevelés arra irányul, amivé válnunk kell. Ez az adott világ vagy társadalom kereteibe harmonikusan jelenlévő ideális emberkép. A nevelés az a tervszerű alkotó tevékenység, melynek célja a mindenkori emberideál megvalósítása a növendékben.
Vissza