Értékpapír kiállítás

Előszó

Tisztelt Olvasó!
"A magyar gazdaság kialakulása és fejlődése az értékpapírok tükrében" című kiállítás méltóan köszönti a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarák fennállásának 150. évfordulóját és a Nemzetközi Kereskedelmi kamarák Budapesten tartandó Világkongresszusát. Ez a kiállítás a korabeli értékpapírok segítségével enged betekintést a XIX. és a XX. század gazdaságába és egy kissé a történelmébe is. Európa közepén, a kelet-nyugati kereskedelmi és hadi utak központjában, Magyarország a 150 évig tartó török uralom pusztítása után, a Habsburg-birodalom perifériáján a XIX. század közepén tudott csak felzárkózni a nyugat-európai folyamatokhoz. 1839-ben egy regényíró, Fáy András alapította meg a Pesti Hazai Első Takarékpénztárt. Száz forintos részvényeiből 667 darabot jegyeztek 1844-ig a városi és a megyei előkelőségek. Az iparosok és a gazdálkodók csak 1845 után a forintos részvények kibocsátásánál válhattak a tőkepiac valódi részeseivé. Ezt a folyamatot már csak öt év késéssel követte 1850. március 18-án a kereskedelmi és az iparkamarák felállításáról szóló törvény. A létrehozott kamarák már az abszolutizmus idején is sokat tettek a hazai gazdaság fejlesztése érdekében képviselve a bécsi udvar előtt a magyar gazdaság érdekeit, de hivatásuk igazán az 1867-es kiegyezés után teljesedett ki. Ebben az időben a legnagyobb kötvénykibocsátó az állam volt, jelentős lakossági kölcsönöket felvéve közlekedésfejlesztési, vízépítés beruházásaihoz. A Pest-budai Kereskedelmi és Iparkamara kezdeményező, és legfőbb szervezője volt a megnövekedett értékpapír-forgalom szervezett piacának az Áru- és Értéktőzsdének a létrehozásában. Ha arra gondolunk, hogy az első hazai részvények félezres előjegyzéseitől milyen hosszú utat kellett napjainkig bejárni, amikor egy-egy pénzintézet, nagyvállalat százezres nagyságban tartja számon részvényeseit, láthatjuk hogy az értékpapírok miként mobilizálták a társadalmi és gazdasági fejlődést, mennyire váltak történelmi dokumentumokká. Az értékpapírok igazi virágkora hazánkban a kiegyezést követő időszak, amely egy kicsit rokon vonásokat mutat a jelen viszonyaival is az új társadalmi, politikai szerkezet kialakítása, a vállalatalapítási láz, az időről-időre "begyűrűző" válságok vonatkozásában. Ma már közhelynek tűnik, hogy mindezen történelmi előzmény nélkül a beruházási célú befektetői alapokat napjainkban sem lehetne részvénykibocsátások nélkül megteremteni. Ha kézbe veszünk egy, akárcsak ötven, hatvan évvel ezelőtti részvényt és azt összehasonlítjuk egy mai részvénnyel vagy kötvénnyel, már ránézésre is szemmel látható a különbség. Az eltérés különösen megjelenésükben szembetűnő. Vissza