Előszó
A köznyelvben igen sok érzelmi élményt kifejező szó van: DAVITZ (1970) például, amikor egyetemistákat arra kért, hogy röviden írjanak le érzelmi élményeket, az élménybeszámolók alapján 556 érzelemre utaló szót és kifejezést vett jegyzékbe. Ehhez hasonlóan az AVERILL (1975) által készített "Az érzelmi fogalmak szemantikai atlasza" 558 olyan angol fogalmat tartalmaz, amely többé-kevésbé közvetlenül valamely érzelmi állapotra utal. A német nyelvterületen Scherer (1983, utal rá Scherer, 1984, lásd Szöveggyüjteményünkben) a szinonimákat elhagyva, kétszáznál több szóból álló listát készített az érzelmeket kifejező fogalmakból, s bár nincs hasonló, a magyar nyelvre vonatkozó tanulmány, biztos, hogy nyelvünk is igen gazdag az érzelmi kifejezésekben.
Mindenki tudja, hogy mi az érzelem (mindenki érez; tudja, hogy érez és mindenki tudja, hogy mit érez --vö. Natsoulas, 1975), s általában meg tudja különböztetni saját és mások érzelmeit (nem keveri össze a haragot a szomorúsággal), mindenki felismeri, megnevezi, értelmezi az érzelmeket. A problémák akkor kezdődnek, amikor megpróbáljuk definiálni az érzelmeket, s különösen a pszichológusok számára jelent ez problémát -- állapítja meg egyhelyt Young (1973, idézi Kleinginna és Kleinginna, 1981, 345. old.): "a pszichológusok kivételével mindenki tudja, mi az az érzelem... A pszichológusoknak az a problémája, hogy az emocionális folyamatok és állapotok túl komplexek..." (749. old), s ezért szinte lehetetlen lenne egyszerre minden szempontot figyelembe venni. Grastyán (1974) az előbbi megállapitáshoz hasonlóan szintén a komplexitásra utal: "Az emóciók más pszichés folyamatokkal szembeni alapvető jellegzetessége a komplexitás, mely... a szervezet valamennyi működési szféráját magába foglalja. Olyan teoretikus formulánk, amely a merőben eltérő aspektusokat ellentmondásmentesen egyesítené, pillanatnyilag nincs" (lásd Oláh A., Plém Cs. Szöveggyűjtemény tanárszakosoknak, 1983.) Fantino (1973), aki az érzelmek 11 meghatározását elemezte, ugy véli: "Sajnálatosan az emocionális viselkedést tudományosan nem tanulmányozták olyan alaposan és körültekintően, mint a pszichológia más területeit. Az ismereteknek és az emóciókról való egyetértésnek ez a hiánya az egyik oka annak, hogy problematikus meghatározni, mi az érzelem" (281. old., idézi Kleinginna és Kleinginna, 1981, 345. old.) Lewis és Micmason (1983) a definíciós problémáról szólván szintén megállapítják: "Az egyetértés hiánya arról, hogy mi alkotja az érzelmet a fő akadálya az érzelem és az érzelmi fejlődés tanulmányozásának. Bizonyos értelemben ez a definíciós hiány teszi gyanussá és érvénytelenné a jelenség tanulmányozását. Mégis, ez a kellemetlen helyzet (vagyis a tanulmányozott tárgy definiálásának képtelensége) nem akadályozhatja meg az emóciókra vonatkozó kérdések tanulmányozását, mivel a definiciós kérdések gyakran problematikusak a tudomány történetében" (24. old) Ekman (1984) megjegyzése pedig abban keresi az egyetértés hiányát, hogy: "Az érzelemkutakat kifejtett formában adja meg. Senki sem fejti ki, hogy hogyan vonhatja meg az érzelmek határait, hogy az érzelmek miben különböznek a reflextől, a motivumtól, a hangulattól vagy az attitűdtől" (319. old.). Ekman maga az érzelmeknek tíz olyan -- többségében az érzelmi kifejezéssel kapcsolatos -- jellemzőjét irja le, amelyek az érzelmeket elkülönítik más pszichológiai állapotoktól (pl. olyan jellemzők, mint az érzelmek szinlelhetsége, elrejthetősége, fokozatossága, stb.). Az érzelmek meghatározásának nehézségeivel kapcsolatos sok megjegyzés közül idézzük még Plutchik (1980) következtetését, aki az érzelmek 28 definícióját gyűjtötte össze, s többek között megállapítja róluk: "Először is evidens, hogy kevés következetesség és egybehangzás van a definíciók között. Még lényegesebb azonban, hogy a definíciók tartalmilag sem változtak az idővel, az újabb keletű definíciók éppen olyan inkonzisztensek, mint a korábbiak" (80. old.) és így tovább.
Vissza 
