"és így is a mi korunk"

Fülszöveg

Történeti alkotmányunk utolsó szakasza a pozitív közjog szerint egy évszázadot ível át (1848-1949). Ezt az újabb magyar alkotmánytörténetet alapjában véve polgárinak tekinthetjük, noha lehanyatló időszaka, melyben a királyság ősi államformája is megszűnt: Magyarország az 1946. évi I. törvénycikk által köztársasággá vált, tartalmilag (politikailag) a demokráciából a proletárdiktatúra irányába mutató intézményeket is formált (1944-1949).
Az alkotmányfejlődés nem csupán alapvető közjogi normák és intézmények, még nem is pusztán az azokat mozgató társadalmi s hatalmi viszonyok története. Az alkotmánytörténet nem személytelen. Részese: hőse vagy szenvedője az ember - az állam alattvalója vagy polgára - a maga szintjén, helyén és szerepében.
Szorosabban vett kutatási területem, mint Újabb magyar alkotmánytörténet. 1848-1949 (2002) c. könyvem igazolja, nagyobb kort ölel át, mint e kötetem. Mivel a háború vége és az utóbbi fordulat (1989/90) közötti évtizedek belső időszakhatárai az elmúlt másfél évtized historikus irodalmában elhalványodtak, már-már összemosódtak, a demokrácia rövid, ám - első két évében mindenképpen - biztató szakaszára (1944-1949) vonatkozó, 1960 óta folytatott kutatásaim fontosabb eredményeit szakmám és az olvasóközönség elé tárom. A bizonyság okából.
Nemzeti bizottság helyi közigazgatás; nemzetgyűlések, választójogi és köztársasági törvény, választási bíráskodás, e kor három professzora meg a "máig érő alkotmánytörténelem" tanulmányokban és forrásközlésekben: ez könyvem lényege. Fő címét - "és így is a mi korunk" - Illyés Gyula két verssorából vettem (Élni fogsz, élni, 1945). Ellentmondásait s súlyos következményeit tudva és ismerve kutatóként magam is vallom, bár e néhány esztendőt még csak kisiskolásként élhetem meg. Vissza