...és könnyűnek találtatott

Előszó

Részlet a műből:

"A keskeny oldalon tizenhat, a szélesen huszonhárom, összesen harminckilenc... Gépiesen számolgatja végig a tapéta bordürjén összefogodzó hattyúláncot. Belezavarodik. Abbahagyja. Ujrakezdi. Közben egyre sötétedik, a gyér berendezésű hotelszobát már csak az utcai lámpák fénye világítja meg. A fiatalasszony - a szálloda bejelentőlapja szerint Frau Ladislaus Fábri, geb. Takacs aus Budapest - az urát várja. Már hónapok óta hányódnak ide-oda, amíg most itt az anhalti pályaudvar mögötti kis szűk utcában a "Hotel Wartburg"-ban megrekedtek. Amikor két évvel ezelőtt ezerkilencszázhúszban az urával Berlinbe költöztek, hogy hozzáfogjanak valamihez, mindegy hogy mihez, csak boldoguljanak, penzióba szálltak, de nem bírták a költségeket, egyre olcsóbb és olcsóbb szállodát kellett keresni. Összeházasodásuk óta semmi sem sikerült, százféléhez kezdtek, megannyi kudarccal. Talán külföldön több szerencséjük lesz, ez volt az utolsó reményük. De ebben a nagy idegen városban ismeretlenül, barátok nélkül még kilátástalanabb, még nehezebb mint Pesten. Mi minden jöhet még - gondolja Mária végig az összes lehetőségeket hideg ijedtséggel - visszamenni haza, letörve, pénztelenül, eredmények nélkül, mikor ez a külföldre való kiutazás volt az utolsó mentségük, ezt is milyen nehezen tudták nyélbeütni. Hogy össze kellett könyörögni azt a néhány garast, hány levelet kellett írni, hogy meg kellett alázkodni, amíg végre a család összeadta. A nagybátyjának - aki pedig gazdag ember - micsoda szép levélben írta meg, hogy segítsen rajtuk, Laci kitűnő férj, csak az első években kell melléjük állni, hiszen csak az elindulás olyan nehéz, amíg valahol megvethetik a lábukat. Tudta, hogy a nagybácsi rideg ember, Mária házasságát ellenezte, de ennyire mégse lehet szőrösszívű. Napokig késett a válasz. Végre egy kártya érkezett - Mária ma is látja maga előtt - fotografia volt, az alagi lóversenyen Csinos győzelmét ábrázolta. A nagybácsinak volt pénze versenyistállót tartani. Csinos, a hároméves kanca volt egyik főbüszkesége - de a hugának, az édes nővére lányának már csak két szó jutott: nem segíthetek." Vissza