...és vér folyt a Dunán...

Fülszöveg

Zsuzsanna Ozsváth 1957-ben emigrált, és 1962 óta él Amerikában. A Texasi Egyetem irodalomprofesszora. Alkotói munkája legnagyobb részét a magyar irodalom amerikai népszerűsítésének szentelte, Frederick Turner költővel közösen József Attila és Radnóti Miklós válogatott verseit fordította angolra, megírta Radnóti Miklós életrajzát, valamint nyolcszáz év magyar költészetét bemutató antológiát állított össze és jelentetett meg. Memoárjában magyarországi gyerekkora történetének állít emléket.
Ozsváth Zsuzsanna a zene és a költészet gyermeki szakértőjeként idézi fel a II. világháborúnak a magyar zsidóság számára különösen vészterhes hónapjait. Noha kisgyermekkorára esett, a fővárosba költözés, a bujkálás, a vándorlás időszaka mély nyomokat hagyott egész életén. Az Amerikában tanító, immár megözvegyült professzor, két gyermek édesanyja, fölényes írni tudással, az érzelmek pontos felidézésével tárja fel az 1941 és 1945 közötti évek történéseit. Emlékezetes és tanulságos olvasmány!... Tovább

Fülszöveg

Zsuzsanna Ozsváth 1957-ben emigrált, és 1962 óta él Amerikában. A Texasi Egyetem irodalomprofesszora. Alkotói munkája legnagyobb részét a magyar irodalom amerikai népszerűsítésének szentelte, Frederick Turner költővel közösen József Attila és Radnóti Miklós válogatott verseit fordította angolra, megírta Radnóti Miklós életrajzát, valamint nyolcszáz év magyar költészetét bemutató antológiát állított össze és jelentetett meg. Memoárjában magyarországi gyerekkora történetének állít emléket.
Ozsváth Zsuzsanna a zene és a költészet gyermeki szakértőjeként idézi fel a II. világháborúnak a magyar zsidóság számára különösen vészterhes hónapjait. Noha kisgyermekkorára esett, a fővárosba költözés, a bujkálás, a vándorlás időszaka mély nyomokat hagyott egész életén. Az Amerikában tanító, immár megözvegyült professzor, két gyermek édesanyja, fölényes írni tudással, az érzelmek pontos felidézésével tárja fel az 1941 és 1945 közötti évek történéseit. Emlékezetes és tanulságos olvasmány!
Hernádi Miklós
Az utcán csend volt, aztán hirtelen újra fegyverek dördültek. Visszamenekültem a szekrénybe. Csak egy idő után figyeltem fel, hogy ezek a robbanások különböznek a korábbiaktól. Ezúttal nem a házat lövik, hanem valami mást, gondoltam. Valóban, a lövések közvetlenül az utcáról j öttek. Vagy talán a folyótól? Négykézláb odamásztam a törött ablakhoz, és megpróbáltam kinézni a széthasogatott redőnyök között. És mit láttam? Istenem! A képet nem felejtem el, amíg csak élek: egy csoport gyerek, férfi és nő állt a Duna partján, mellükön a tenyér nagyságú sárga csillaggal. Kötelekkel voltak összekötve. Négy vagy öt nyilas szegezte rájuk a fegyverét, és belelőtte őket a folyóba, amely a vértől vörösen hullámzott. Senki nem sikoltott, senki nem sírt. Semmit nem lehetett hallani, csak a lövéseket és a testek csob-banását, amint beleestek a vörös habba. A földre vetettem magam. Megjelent szemem előtt a piactér, ahol Hanna apját és nagyapját meggyilkolták. - Valamennyiünket agyon fognak lőni - gondoltam. Vissza