Esély III.

Fülszöveg

Az Esély című memoár-trilógia utolsó kötetét tartja kezében az olvasó. Az 1994 nyarán kezdődött, nem kis erőfeszítést és - tőlem legalábbis - nem mindennapi kitartást kérő vállalkozás itt véget ér. Az 1996 tavaszán megjelent első és az 1997 őszén közreadott második kötet után, a harmadik zömében az 1992-es év - a visszaemlékező által jelentősnek ítélt - eseményeit, tényeit, vitáit foglalja magában. S lévén szó zárókötetről, amikor, mint mondják, csattan az ostor, a polemikus hang is hangsúlyosabb, mint az előző kötetekben volt. Amennyire örvendek, hogy alkalmam nyílt, annyi év után, a magamra kényszerített szilencium feloldására, véleményem öncenzúrától mentes kimondására, éppen annyira sajnálnám, ha a vita hevében egyik-másik valós vagy vélt ellenfelemen, netán ellenségemen nagyobbat csattanna az ostor és jobban csípne a hegye, mint eredetileg szándékomban állt.
Az alapszöveget függelék kíséri, Körön kívül cím alatt. Ebbe olyan, funkció és hivatalos szerep nélkül született interjúkat, beszédeket, vallomásokat vettem fel, amelyeket 1995 és 1998 között írtam.
Esély-kalandom végeztével, kötelességemnek tartom megköszönni a Pallas-Akadémia könyvkiadó vezetőinek, Tőzsér Józsefnek és Kozma Máriának, amiért vállalták munkám megjelentetését. Hálás vagyok a volt Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak a kiadást elősegítő támogatásért. Ezúton is megköszönöm mindenkinek - elsősorban feleségemnek, D. Harasztosi Évának -, aki munkámban bátorított, tanáccsal látott el, ismereteimet ellenőrizte, mellettem állt erőpróbám éveiben. Hálámat tolmácsolom, bizalmukért, a Romániai Magyar Könyves Céhnek és egykori kiadói társamnak, régi barátomnak, Dávid Gyulának. Vissza