Esélyegyenlőség, egyenlő bánásmód

Fülszöveg

A tanulmánykötet alapjául szolgáló, 2006 februárjában kezdődő empirikus felmérés, digitális közvélemény-kutatás, honlap-teszt és a jogi környezetre vonatkozó "desk research" elemzés a hátrányos megkülönböztetés felismerését és kezelését vizsgálta a helyi közigazgatásban. A kutatási eredmények összegzésével segíteni kívánjuk az önkormányzatok igazgatási munkáját, normakövető intézkedési gyakorlatát és szolgáltatási kultúráját.
A vizsgálatok igazolták, hogy az európai és a hazai jogszabályok, rendeletek elegendőek lennének a fogyatékossággal élők és a roma kisebbség közigazgatási szükségleteinek normakövető kielégítésére, azonban a helyi önkormányzatok tárgyi feltételei és az alkalmazottak e tárgykörre vonatkozó ismeretei nem biztosítják az esélyegyenlőséget. Az ügyintézés alkalmával csak részben érvényesül az egyenlő bánásmód elve. Az elektronikus ügyintézés sem képes érdemben javítani a fennálló állapotokon, egyrészt azért mert az érintettek nem rendelkeznek a szükséges eszközökkel és ismeretekkel, másrészt pedig a közigazgatásban dolgozók körében sem általános a digitális íráskészség.
A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a kutatás alanyait jelentő hátrányos helyzetű társadalmi csoportok korlátozva vannak alkotmányos jogaik gyakorlásában. A "rámpa-ügy" részben megoldja a mozgáskorlátozottak problémáját, de a látás- és hallássérült embereknek is joguk van a biztonságos és segítő nélkül is hozzáférhető környezethez, és a romák helyzetét sem lehet csak szociális kérdésként kezelni. Mindenekelőtt "kommunikációs akadálymentesítésre" és szemléletváltásra lenne szükség. Nem a kimenő információk mennyiségét, hanem a minőségét kell javítani, a hangsúlyt az információgyűjtésre és -feldolgozásra kell helyezni, mert csak ennek alapján lehet érdemi párbeszédet folytatni az érintettekkel és a helyi közösségekkel. Vissza