Esélyek a piramis alján - CD-vel

Előszó

Ez a könyv hosszú és magányos utazás eredménye. 1995 karácsonyán, a szeretteljes, ünnepi hangulatban azt vettem észre, hogy egyre erősebben nyomasztanak a kérdések: vajon mit teszünk a világ legszegényebb embereiért? Hogy lehet, hogy a fejlett világ összes technológiája, vezetési tudása, befektetési készsége ellenére semmit nem vagyunk képesek enyhíteni a világban kitartóan tomboló szegénység és egyenlőtlenség ellen? Miért nem teremtünk befogadó kapitalizmust? Ezek a régi, sokak által feltett kérdések nem hagytak nyugodni; a fejlett és a fejlődő világban egyaránt otthonosan mozgó emberként egyre kísértettek a különbségek. Nyilvánvalóvá vált, hogy következő intellektuális utam során a gazdasági piramis alján élő milliárdok problémáit fogom körbejárni. Biztos voltam benne, hogy ügyüket teljesen új megközelítéssel, tiszta lappal kell szemlélnem, és le kell vonnom a múlt sikereiből és kudarcaiból, a be nem váltott ígéretekből adódó következtetéseket. A világ számtalan módon próbált már segíteni a nyomorban élőkön, de - minden hasznuk ellenére - a fejlesztési segélyek, adományok, kormányzati támogatások, társadalmi szervezetek, a decentralizáció vagy a privatizáció egyike sem bizonyult kielégítő, hosszú távú megoldásnak a szegénység felszámolásában.
Bár a társadalmi szervezetek fáradhatatlanul hirdették a helyi, egyedi megoldások és a helyi vállalkozások szükségességét, a nagy volumenű üzleti vállalkozások gondolata sosem honosodott meg a szegénység elleni harc eszköztárában. A politikusok, bürokraták, illetve a helyi vagy multinacionális vállalatok vezetőinek többsége egy kérdésben egyetértett: a szegények fölött az államnak kell gyámkodnia. Ez a rossz közfelfogás azt eredményezte, hogy a tőkeerős magánszféra alig vagy egyáltalán nem vett részt az emberiség 80%-át érintő probléma kezelésében. Szinte magától adódott az ötlet: Mi lenne, ha bevonnánk a nagy cégek erőforrásait, lehetőségeit és képességeit a piramis alján élők (Bottom of the Pyramid, BOP) előremozdításába, és ezzel annak a négymilliárd embernek a megsegítésébe, akik alig napi 2 dollárból élnek? Miért ne lehetne együtt mozgósítani a nagy cégek befektetéseit, a társadalmi szervezetek tudását és elhivatottságát és a szükséget szenvedő közösségeket? Miért nem adunk a problémákra együtt, egyedi megoldást? Célomul ennek megfelelően azt tűztem ki, hogy meggyőzzem a nagyvállalatokat: érdemes újrafogalmazniuk társadalmi szerepüket, és más szervezetekkel együttműködve egy igazságosabb és emberségesebb világért küzdeniük. Vissza