Esetleírások az időkorlátos dinamikus terápia köréből

Fülszöveg

Az 1970-es évektől kezdett az USA-ban tért hódítani az ún. "managed care", azaz a "tervezett" gyógyászati ellátás, igen radikálisan átalakítva a pszichoterápiás választékot. A biztosítási szemlélet a terapeutáktól azt követelte - legalább is, ha ellátási szerződést kívántak kötni -, hogy a javasolt pszichoterápia tartamában és eredményében mérhető legyen. A betegbiztosítási megállapodásokhoz szükséges "mennyiért mit" elv alapján meg kellett adni az alkalmazott módszer pontos javallatát, várható konkrét eredményét és nem utolsó sorban, pontos időtartamát (azaz, költségét).
Az egészségbiztosítóknak ezt a határozott váltása néhány év alatt szinte száműzte a fizetett ellátásból a különféle jelzőjű ún. hosszú távú egyéni és csoportterápiákat; kínálatukban ma laig található olyasmi, ami nem viselkedésterápiás eljárás. A "beszélgetős" terápiák köréből lényegében csak a dinamikus rövidterápia egyes módszerei maradtak versenyben. Ezekben mindig van idő-limit. Mann módszerét két, eljárásbeli módosítás jellemzi. Egyrészt, igen keményen tartja a kezelési szerződésben kimondott időkorlátot. A szigorúan behatárolt időkeret önmagában is a terápiás kapcsolat dinamizáló tényezőjévé válik. A másik jellegzetesség Mann gyakorlatában a beavatkozás fókuszának újszerű megközelítése: nála a kezelés "központi témája" mindig az elhárító rendszer mögött meghúzódó pszichés kínra vonatkozik, vagyis arra a gyenge pontra az egyén önértékelésében, amelynek patológiás védelme érdekében kezd el torzulni a pszichés mechanizmus, tünetekhez, az alkalmazkodás és a teljesítőképesség gyengüléséhez vezetve. Ez a kötet azt mutatja be, hogy a megfelelő elméleti alapra építkezve, milyen betegkiválasztási, diagnosztikai és kezeléstechnikai elvek kristályosodtak ki az elmúlt 25 évben, annak érdekében, hogy a 12-20 üléses módszerrel sikeres terápiát lehessen végezni. Vissza