Harmonia Caelestis (1711)

Előszó

Jelen kötetünkkel Esterházy Pál Harmonia caelestis című gyűjteményének első kritikai kiadását tartja kezében az olvasó. Közreadásunk az 1711-ben megjelent nyomtatvány alapján készült, miután az 1699-ben, ill. 1700-ban keletkezett (az 1940-es években még regisztrált) kéziratos források lelőhelyét jelenleg nem ismerjük. Címlapunkon az eredeti kiadványt követve jelöljük meg a szerzőt, de már elöljáróban felhívjuk a figyelmet arra, hogy Esterházyt nem a mai értelemben tekintjük szerzőnek.
Egyrészt megállapítottuk ugyanis, hogy a kötet darabjainak jelentős része - a műfaj 16-17. századi gyakorlatának megfelelően - ismert egyházi énekek feldolgozása, (sőt két mű teljes egészében más gyűjteményből került átvételre). Másrészt a korabeli szokások ismeretében valószínűnek tartjuk, hogy Esterházy Pál, mint főúri dilettáns, a művek kidolgozásában az udvarához tartozó hivatásos zeneszerzők segítségét kisebb-nagyobb mértékben igénybe vette. A kötet kezdeményezőjének, a kiadás létrehozójának, a gyűjtemény „szerkesztőjének", a szövegek összeállítójának változatlanul Esterházyt tekintjük, és azt is lehetségesnek látjuk, hogy az elsajátított dallamkincs és a megismert műzenei repertoár alapján „saját" dallamokat is írt, ezekhez talán kíséretet szerkesztett, az így elkészített műveket azután valószínűleg gyakorlottabb kézre bízva. A gyűjtemény néhány darabjáról azonban egyenesen kizártnak tartjuk, hogy nem hivatásos, jól képzett zeneszerző alkotása. Kibogozhatatlannak tűnik egyelőre - és a dolog természetéből adódóan talán az is marad hogy pontosan milyen arányban ítélhetjük Esterházyt mai szóhasználatunk értelmében is szerzőnek, és csak találgathatunk a tekintetben, hogy ki volt az a muzsikus, akit a kötet munkálataiba nagy valószínűséggel bevont.
Mindezek után felmerül a kérdés: mi indokolja azt, hogy az alábbiakban mégis részletesen foglalkozunk Esterházy életével, személyiségével?
Az újabb magyar történeti irodalom árnyaltabb, reálisabb - zenetörténet-írásunkban még feldolgozatlan - Esterházy-értékelésének összefoglalásán túl célunk az, hogy e szemléletből kiindulva Esterházy Pálnak, mint nagyvonalú és sokoldalú mecénásnak portréját felvázoljuk, gazdag tevékenységi körének valamennyi területéről beszámoljunk, és ebben a keretben szóljunk arról a támogatásról, amit a zeneművészet neki köszönhetett. Ezután zenei műveltségének-tehát zeneszerzői lehetőségeinek - valószínű határait is körvonalazhatjuk, és a Harmonia caelestist, szűkebb és tágabb (magyar, ill. délnémet-osztrák-cseh-lengyel) környezetébe helyezve, mintegy kollektív teljesítményként értékelhetjük.
Miután pedig e kiadvány szintén közös munka eredményeként jöhetett létre, ezen a helyen szeretnék köszönetet mondani lektoraimnak, Galavics Gézának és Dobszay Lászlónak (aki a kötet munkálatainak valamennyi fázisában folyamatosan segítségemre volt); a korábbi kutatásai teljes anyagát rendelkezésemre bocsátó Domokos Máriának, a kézirataikat kölcsönző Breuer Jánosnak, Hausner Gábornak és Kovács Sándor Ivánnak, továbbá valamennyi kollégámnak, akik tanácsaikkal, észrevételeikkel támogatták munkámat. Vissza