Esti hegedűszó

Előszó

Részlet a műből:

"Hallgasd csak! Esti hegedűszó... más talán nem is hallja, csak te, pedig olyan tiszta a hangja, olyan szép és zengő. Kiállasz a nyitott ablakba és figyelsz. Tavaszi erdőket látsz, még ha kopár háztetők és szürke falak vesznek is körül. Villamos zúg, vagy teherkocsi dübörög, vagy a kútgém nyikorog, vagy mélységes körülötted a csönd, mindenképpen szól a hegedűszó valahol és te a szívedben hallod.
A puha, fehér hópárnák közül kidugja kiváncsi fejét a hóvirág. A gyermekkor puha, védő takarója alól kibújik a kisleány kiváncsi feje: mi van odakint? És ha egyszer kitekintettél, nem húzódhatsz vissza többé. Kint kell maradnod, körül kell nézned. Látsz jót és látsz roszszat, szépet és csúnyát s akármerre nézel, minden irányban utak szaladnak a messzeségbe. Merre indulj?
Amerre az esti hegedűszó vezet, arra mégy. Ó, bár vezetne jóra, szépre, ó, bár hallanád meg jól, melyik az imádságos, tiszta ének és melyik a mesebeli patkányfogó csábító, édeskés, kanyargós, bűvös, szakadékok útvesztője felé hivogató muzsikája!
De mielőtt elindulnál, várj még egy kicsit. Tudom, szívesen álmodozol. Hallgass mesét. Tudom, szereted, ha mesét mondanak neked, igazi királykisasszonyokról és igazi királyfiakról. Ezeket a meséket is neked küldöm, szeretettel küldöm minden kis hóvirágnak, minden induló kislánynak.
Figyelj... este van, odakint halk hegedűszó és idebenn csöndes mese. Kezdem. Volt egyszer..." Vissza