Ész és szív

Előszó

irodalmunknak, nézetem szerint, alig van most nagyobb szüksége valamire, mint olyan philosophiai művekre, melyek a lélektan, ethika, neveléstan, életbölcselet kérdéseit a tudományok mai állásának megfelelőleg tárgyalják. Be kell ugyanis vallanunk, hogy az emberi gondolkodásnak ez az egy tere van, melyen a magyar elme eddig legkevesebbet alkotott. Philosophiai irodalmunk a legszegényebb. És ezen szegénységünk magán, családi, társadalmi, culturalis, politikai életünkön is meglátszik. Ha tehát azt akarjuk, hogy több philosophiai elem legyen gondolkodásunk egész vonalán, mindenek előtt oly philosophiai művekkel kell gazdagítanunk irodalmunkat, melyek ne csak egy-két szakembernél, hanem minél tágasabb körből keltsenek érdeklődést az emberi gondolkodás koronája, a bölcselet iránt. Ez eszmék vezéreltek engem is művem írásánál, illetve kiadásánál. E célból vettem fel e kötetbe régibb dolgozataimat is. Ezen könyv egyes tanulmányai ugyanis egészen úja, mások különböző szaklapokban és gymnasiumi évi értesítőkben már megjelentek. Nevezetesen a Gondolatok a nevelés és tanítás világából című tanulmány az Országos középiskolai tanáregyesületi közlöny 1897. évi folyamában, az Ész és szív című a budapesti VII. kerületi állami főgymnasium 1897. évi Értesítő-jében, részben pedig Lélektan és logika című művemben. A "Mit és hogyan olvasson az ifjúság?" című a "Magyar Pedagogia" 1899. évi folyamában, a "Nevelés és tanítás világából" című a "Magyar Nemzet" című napilap 1899. évi folyamában, "Az indulatok és a nyelv" című a selmecbányai gymnasium 1886/87. évi értesítőjében. Vissza