Eszme és valóság

Fülszöveg

"Nem tagadhatom, hogy e munkám során beleszerettem Jászi Oszkárba és polgári radikális körébe, hiszen az ő harcuk az Ady-megénekelte Magyar Ugar ellen még mindig szembeszökően időszerűnek látszott "a létező szocializmus" viszonyai közepette. Lehetetlen volt nem észrevenni a dzsentroid Magyarország továbbélését a változó díszletek között, valamint a párhuzamokat és kontinuitást a polgári radikálisok és a hetvenes évek végétől megszerveződött demokratikus ellenzék törekvésyei között... a kötetben szereplő tanulmányok semmiképpen nem tartanak igényt egy szisztematikus szociológiatörténetre, mely még megírásra vár... Mindazonáltal remélem, hogy az olvasó kap egy perspektivikus áttekintést legalább is a progresszív magyar szociológia fejlődéséről." (Részlet a szerző előszavából)
Nagy J. Endre a pécsi Janus Pannonius Szociálpolitikai tanszékének vezetője, mintegy másfél évtizede kutatja a magyar szociológia történetét. E tanulmánygyűjteményében a hazai szociológiatörténet nagy gondolkodóinak rajzolja meg intellektuális portréját a reformkori kezdetektől (Kossuth, Eötvös), a magyar szociológia "atyjától" (Pulszky Ágost), a polgári radikálisokon (Pikler Gyula, Jászi Oszkár, Somló Bódog), a két világháború között jelentőset alkotó két másképpen, másként gondolkodó szociológuson (Horváth Barna, Erdei Fereenc) keresztül a belső és külső emigráció nagy formátumú gondolkodóiig (Bibó István, Polányi Károly és Polányi Mihály). Egyéb munkái: A közigazgatás kutatásának tudományos irányzatai; Állami beavatkozás és önkormányzat a monarchiabeli Magyarországon 1867-1918. Vissza