Esztétika I.

Előszó

Ez a könyv több mint tízéves közvetlen munkának, több mint húszéves elmélkedésnek, több mint harmincéves anyaggyűjtésnek, igazában egy életreszóló szenvedélynek gyümölcse.
Meg kell azonban vallanom, mint életmű: melléktermék. Az az emberélet, mely exisztenciális szükségszerűséggel megteremtette: papi, írói, utóbb is legföljebb irodalomtörténetírói élet, nem a mesterségbeli bölcselő esztétikusé. Ha azt kérdezi tőlem valaki, hogyan mer megszólalni az amatőr a professzionisták között, azt felelem: Csak úgy, mint többé-kevésbbé minden tudatos művészember megteszi, ha írásban nem, élőszóban, ha szóval nem, legalább is «belső monológ» formájában. A jó mesterember szereti a mesterségét, pihenő idejében is eljátszik szerszámaival, még aludni is legszívesebben a műhelyben dől le, és amikor egyéb ügyével-bajával foglalatoskodik, félszeme akkor is az anyaga közt motoz. így aztán persze hogy kiles egy és más mesterségbeli titkot, ezt aztán nincs szíve magának tartani.
De elméletileg is meg merném indokolni vállalkozásomat. Esztétikán sokfélét értenek az emberek, még maguk az esztétikusok is. A sokféle felfogás két alapvető elgondolásra vezethető vissza. Az egyiknek az esztétikum lényegében magas szellemi elvontság (eszme, érték, virtus intellectuális, kozmikus princípium); ez az esztétikában azt keresi, mi ennek a valaminek értelme, mit szól hozzá a valóság? Vissza