Ethosz és affektus

Előszó

Részlet a műből:
"I. Az antikvitás zeneesztétikája c. fejezethez:
1. Az esztétikai reflexió csíráit már a legkezdetlegesebb zenei gyakorlatban is megfigyelhetjük ; a zenei formaelemek jelentése magában a zenei gyakorlatban kezd kikristályosodni. A zenemítoszok nyomán rekonstruálhatjuk a jelentések tudatosulásának folyamatát. A zene humanizáló hatékonyságát tudatosító "kultúrmítoszok" /Kalevala, Orpheusz-mítosz stb./ kiindulópontul szolgálnak a "saját" és az "idegen" megkülönböztetéséhez, majd bizonyos konkrét tartalommal bíró zenei-formaképletek kanonizálásához. A kanonizálás szükséglete teszi érthetővé, miért vált a zene a legelső racionalizált művészetté, olyan művészeti tevékenységgé, amelyben racionálisan szabályozzák és rögzítik a mágikusan irracionálisnak tűnőt.
2. A zene matematikai - racionalizált szemlélete az ókornak úgyszolván valamennyi kultúrnépénél kialakult, Keleten - Kínában, Indiában, Egyiptomban - csakúgy, mint a görög poliszokban. A korai görög pythagoreizmus azonban a továbbfejlődés lényeges elemeit előlegező sajátosságokkal rendelkezik. Míg a keleti despotikus monarchiák zeneteoretikusait elsődlegesen a konzervatív társadalom-politikai szükségleteket kielégítő merev kanonizálás kérdésköre foglalkoztatja, addig a görög poliszokban a zenematematika egyre inkább általános zeneelméleti alapként szerepel, amely alapon lehetőség nyílik a különböző formai elemek összemérésre, a közöttük megállapított jelentéstartalmak összehasonlító elemzésére. A pythagoraszi monochordon végzett aránytani kutatások genezisének rekonstruálása feltárja előttünk a "zenematematika" kettős arcát, "keleti" és "hellén" oldalát. Ennek az elkülönböződésnek és egyre határozottabban kifejlődő ellentmondásnak végső gyökereit az "ázsiai termelési módon" alapuló keleti, illetve a rabszolgatartó demokrácia felé haladó hellén fejlődés eltérő voltában kell keresnünk.
3. A pythagoreizmus még az antikvitásban sem volt egyetlen megkövült dogmarendszert kifejtő iskola. Története van. A korai pythagoreizmust nem lehet közvetlenül azonosítani a hallási érzékletet megvető, a "harmonikus" irányzatot mereven elutasító "kanonikusok" zeneelméleti pártjával. A kánonkutatás, a harmóniatan proporció-elemzés csak fokozatosan, az arisztokrácia oligarcha osztályérdekeitől motiváltan vált zeneidegen spekulációvá" Vissza