Etika - pedagógusoknak A.

Előszó

Az etika mint a filozófiai gondolkodás viszonylag önálló területe a rabszolgatartó társadalomban kezd kibontakozni. Keletkezése az anyagi és szellemi munka szétválásának folyamatába ágyazódik, fejlődéséhez azok a mély történelmi megrázkódtatások adtak impulzust, amelyek az osztálytársadalomban végigkísérték a reális erkölcsök alakulását.
Az ősközösségi társadalomból az osztálytársadalomba való átmenet idején darabokra hullott szét a régi társadalom egységes morális kultúrája. Ebben az új helyzetben minden osztály, minden nagy társadalmi csoport kidolgozta a maga sajátos, egymástól olyannyira eltérő értékrendszerét, hogy ez már szinte kétségessé tette az egymás közötti társadalmi-erkölcsi kommunikáció lehetőségét is. A kialakult szituáció, a maga végső kifejlettségében, zsákutcához vezetett: egyoldalról olyan erkölcsi értékrendek jöttek létre, amelyek a különböző embercsoportokat izolálták és elidegenítették egymástól, miközben ahhoz, hogy a társadalmi szervezet folyamatosan funkcionálhasson, az erkölcsi nézetek valamiféle minimális egységére volt szükség. Ez az ellentmondás különben a magántulajdonon alapuló összes antagonisztikus osztálytársadalomnak immanens sajátossága. Az ellentmondás történelmi "megoldásaként" az kínálkozott, hogy az uralkodó osztály erkölcsét uralkodó erkölccsé tegyék, s mint kötelező értékrendszert, az egész társadalomra kiterjesszék. Vissza