Etűdök a halálról

Fülszöveg

Etűdök a halálról
A Fontes Orientales sorozat 8. kötete két nagy keleti vallás, a niazdaizmus vagy zóroaszti ianizmus és az iszlám túlvilág elképzeléseinek egy-egy kommentált alapszövegét mutatja be egy olyan tanulmánnyal, amely összehasonlító vallástörténeti módszerrel elemzi az „Ábrahámvallások" - judaizmus, kereszténység és iszláin - mellett az iráni, az indiai és a görög vallások elképzeléseit a halálról és a túlvilági életről.
Tudjuk, az élőlények között csak az embernek van haláltudata, amelynek a mitikus, a vallási, és végül, nagyon is prózai megnyilvánulásai az emberi alakulást legalább úgy tagolják és jellemzik, mint a társadalmi lét materiáhsabb, „evilági" mozzanatai. A korai, mitikus időkben a halál „botrányát" még nem hozták őseink kapcsolatba a biológiai folyamatokkal, a felmerülő okok mind külsődlegesek voltak, s a halál még nem volt része az életnek. A bronzkori civilizációktól a középkor végéig tartó hosszú időszakban, az emberiség vallási korszakában... Tovább

Fülszöveg

Etűdök a halálról
A Fontes Orientales sorozat 8. kötete két nagy keleti vallás, a niazdaizmus vagy zóroaszti ianizmus és az iszlám túlvilág elképzeléseinek egy-egy kommentált alapszövegét mutatja be egy olyan tanulmánnyal, amely összehasonlító vallástörténeti módszerrel elemzi az „Ábrahámvallások" - judaizmus, kereszténység és iszláin - mellett az iráni, az indiai és a görög vallások elképzeléseit a halálról és a túlvilági életről.
Tudjuk, az élőlények között csak az embernek van haláltudata, amelynek a mitikus, a vallási, és végül, nagyon is prózai megnyilvánulásai az emberi alakulást legalább úgy tagolják és jellemzik, mint a társadalmi lét materiáhsabb, „evilági" mozzanatai. A korai, mitikus időkben a halál „botrányát" még nem hozták őseink kapcsolatba a biológiai folyamatokkal, a felmerülő okok mind külsődlegesek voltak, s a halál még nem volt része az életnek. A bronzkori civilizációktól a középkor végéig tartó hosszú időszakban, az emberiség vallási korszakában fogalmazódnak meg a halálnak s a halottak túlvilági létének nagy toposzai: ritkábban a test, gyakrabban a különböző lélekformák továbbélési esélyei, a kezdeti közös túlvilági árnyékszerű léttől az „axiális kor" egyéni megmérettetéseiig, és a különböző közbenső, a végítéletekre, a pokolra és paradicsomra vonatkozó elképzelések. Elmondható, hogy a túlvilág vallási elképzelései jelentős mértékben hozzájárultak az evilági lét tudományos és filozófiai megismeréséhez is, hiszen ezek során alakultak ki olyan alapvető etikai fogalmak, mint a bűn, bűntudat, lelkiismeret, egyéni feleiősség, egyáltalában, az élet értelméről való gondolkodás. A máig tartó harmadik korszakban a halálhoz való viszony radikálisan megváltozott: a korábbi közösségek megszűnésével e korszak atomizált, „egydimenziós" emberének nincsen ritualizálható viszonya a saját és a inásik ember halálához, ahhoz egyfajta „elfojtással" él, tabuizálja azt, és a maga környezetéből mesterségesen elkülöníti a haldoklót. A halál korunkban ismét megszűnt az élet része lenni. A tanulmány, miután részletesen bemutatja a második korszaknak a túlvilággal kapcsolatos színes és néha igen elgondolkodtató elképzeléseit, alaposan elemzi a mazdaizmus és az iszlám túlvilágképét, majd bemutatja azt az érdekes vitát, ami a múlt század húszas évei után Dante Divina Co>media)inii\!i lehetséges iszlám gyökerei kapcsán zajlott.
A kötet második részében két alapvető forrást nyújtunk át az olvasónak: a mazdaizmus híres túlvilági utazását a közép perzsa nyelvből fordított .-í/v/i? Víráz Nmmiff^l és Mohamed égi utazásai, amely annak legteljesebb verziójából, a latinul és ófranciául fennmaradt Liber Scalaeh6\ készült. Vissza