Európa és Árkádia könyvek 1986/I. félév

Előszó

Részlet a könyvből:

Negyedszázada annak, hogy az angol líra eddigi egyetlen átfogó magyar antológiája - Vajda Miklós szerkesztésében - napvilágot látott. Sok új fordítás készült a kötet számára, de gazdag termelést takaríthatott be a meglévőből is, hiszen a magyar költők Bessenyeitől kezdve sűrűn fordultak az angol költészethez ösztönzésért és átültetnivalóért egyaránt. Csokonai Pope nyomán írta Dorottyá-ját, Arany Byronból merített bátorságot a Bolond Istók-hoz, a példa erejével hatott a fiatal Babitsra Swinburne verszenéje. Tóth Árpád szószobrászi mívessége Miltonon is csiszolódott, Szabó Lőrinc és Vas István az angol barokk líra szenvedélyes intellektualizmusát, Kálnoky László a nonszensz-humor angol hagyományát hasznosította többek között, és e vonzódásoknak személyes telítettségű fordítások egész sorát köszönhetjük.
Az angol költészet burjánzó gazdagságra azonban minden nemzedéknek bőven kínál felfedeznivalót. Ez a Vajda Miklós antológiájának javát természetesen magába foglaló, de csaknem háromszoros terjedelmű gyűjtemény különösen a romantika előtti korokból kínál rengeteg újdonságot: bő szemelvényekben mutatja be az óangol alliteráló verselést a kezdeti Beowulf-tól a késői Paraszt Péter-ig, mintegy háromezer-hétszáz sort tett ki a középangol kor mintegy háromezer-hétszáz sort tesz ki a középangol kor költészete, alaposabban megismerhetjük a reneszánsz nagyjait, Sidneyt, Spensert, Herricket, a lírikus Ben Jonsont, az Erzsébet-kor áradó dalköltészetét, a barokk kor olyan nagy misztikusait, mint George Herbert vagy Henry Vaughan, és sokáig lenézett, "száraz" XVIII. századból Drydent és Pope-ot - többek között. A Wordsworthszel kezdődő második kötet anyag már nagyobb mértékben támaszkodik a legkiválóbb lírikusok önálló magyar köteteire, de azért Browningnak és Audennek több verse is itt jelenik meg először magyarul, a kisebb költőkről nem is beszélve. Vissza