Európa ragadozó madarai

Előszó

Ide s tova egy félszázad telt el azóta, hogy én mint a madarak után fékezhetetlen szenvedéllyel járó kisdiák először ismerkedtem meg a Ragadozómadarakkal, még pedig az akkor ugyancsak rossz hirben álló, s mindenki által csak üldözött vércsékkel. Tapasztalt vadászismerőseimtől, de meg még szüleimtől is csak azt hallottam egyre, hogy a vércsék kegyetlen, kártékony gyilkosok, amiket irtani kell. Mi szorgalmasan vadásztunk is reájuk az egykori Bujtos ligetében Nyíregyházán, s amikor a lőfegyverrel való tiltott portyázásaink alkalmával valamely kellemetlen hatósági közeg vagy kerttulajdonos kérdőre vont, akkor ugyancsak nagy önérzettel hangoztattuk, hogy hiszen mi csak hasznos dolgot cselekszünk amikor ezeket a kártékony madarakat pusztítjuk.
Hasonlókép vadászgattunk mi madarászcimboráimmal, szerencsére nem nagy eredménnyel, a mocsarak, tavak felett alkonyatfelé húzó Kékvércsékre is. Most is elborzadok e gyermekésszel elkövetett gyilkosságokon, de nem volt senki, aki minket annakidején felvilágosított volna e kedves, ártatlan madarak igazi hasznos voltáról. Lassan azonban a madárélet elfogulatlan megfigyelése és vizsgálata már nagyobb diákkoromban is egyre jobban kezdtek engem meggyőzni arról, hogy ezek a vércsék nem is olyan kártékony, sőt sok esetben egyenesen hasznos állatok. A lelőtt madarak begytartalma és a fészekben vagy annak környékén talált zsákmánymaradványok -, amiket én mindig alaposan átkutattam - egyre jobban kinyították a szemeimet. Amikor pl. a Kékvércse begyéből maréknyi tücsköt és szöcskét vettem ki, akkor ugyancsak gondolkodóba ejtett ez a teljesen hiteles bizonyíték. Vissza