Európa válaszúton

Fülszöveg

Spengler a nyugati kultúrát találóan faustinak nevezte Goethe öregedő tudósáról, aki csak sátáni segítséggel tudott nnegfi-atalodni és újabb, hiábavaló történelmi kalandokba bocsátkozni. Ezt a halálra ítélt, dénnonikus civilizációt semmilyen technikával nem lehet megfiatalítani vagy újjászületésre serkenteni.
Amikor harminc évvel ezelőtt belefogtam a nyugati kultúra vizsgálatába, még nem láttam, hogy a legnagyobb mennyiségű anyag leggondosabb földolgozása sem fejeződhet be az európai identitás megnyugtató elemzésével, amelyre jövőt lehetne építeni.
Mai helyzetünket lényegesen kritikusabbnak látom, mint amit Spengler száz éve prognosztizált, hiszen nem látta az atomháború kockázatát, a génmódosítás embertelen kísérletét, az Európába beözönlő idegen tömegeket, és főleg a kihűlő európai kereszténység súlyos összeomlását. Világunk rosszulléte régóta fenyegeti identitásunkat, életösztönúnk alapját, de most látjuk világosan, hogy semmit sem ér a fanatikus iszlámmal szemben.... Tovább

Fülszöveg

Spengler a nyugati kultúrát találóan faustinak nevezte Goethe öregedő tudósáról, aki csak sátáni segítséggel tudott nnegfi-atalodni és újabb, hiábavaló történelmi kalandokba bocsátkozni. Ezt a halálra ítélt, dénnonikus civilizációt semmilyen technikával nem lehet megfiatalítani vagy újjászületésre serkenteni.
Amikor harminc évvel ezelőtt belefogtam a nyugati kultúra vizsgálatába, még nem láttam, hogy a legnagyobb mennyiségű anyag leggondosabb földolgozása sem fejeződhet be az európai identitás megnyugtató elemzésével, amelyre jövőt lehetne építeni.
Mai helyzetünket lényegesen kritikusabbnak látom, mint amit Spengler száz éve prognosztizált, hiszen nem látta az atomháború kockázatát, a génmódosítás embertelen kísérletét, az Európába beözönlő idegen tömegeket, és főleg a kihűlő európai kereszténység súlyos összeomlását. Világunk rosszulléte régóta fenyegeti identitásunkat, életösztönúnk alapját, de most látjuk világosan, hogy semmit sem ér a fanatikus iszlámmal szemben. Elvilágiasodott papságunk hiteltelenúl tesz úgy, mintha mi sem történne, miközben kultúránk már romokban hever, közbeszédünk a médiában is érthetetlen zagyvalékká vagy szitkozódás-sá torzul. Ennek ellenére érdemes a legfőbb negatívumokat is számba venni, ha pozitívumokat kívánunk menteni vagy „restaurálni" hagyományaink legjobb, örökbecsű elemeiből.
Javíthatatlan optimistaként olyan fogódzókat keresek a vihar előtti csöndben, amelyekben meg lehet kapaszkodni és utódaink figyelmébe merem ajánlani. Vissza